A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Merényi László: Antimilitarista mozgalmak Debrecenben az 1912-14. évi balkáni háború alatt

gyűlésen hiába próbálták a pártközpont kiküldöttei „megmagyarázni", miért fújták le az általános sztrájkot;

38 szavaiknak nem sok hitele lett. A kiábrándultság általános volt, s ez — sajnos — a munkásszervezetek taglétszámának csökkenését is előidézte. A hatóságok — az általános sztrájkkal üsszefüggő mozgalmak mellett — élénk figyelemmel kísérték 1913 első hónapjaiban a köztársasági párt tevékenységét is. Jánosi Zoltánék január 19-én gyűlést kívántak rendezni; ezt azonban a rendőrség betiltotta.

39 A debreceni köztársaságiak azonban nem hagyták magukat. Fellebeztek a betiltás ellen, s — miután ügyes érveléssel be tudták bizonyítani, hogy e betiltásnak jogi alapja nem volt — sikerült elérniük azt, hogy a városi tanács február 20-án engedélyezte összejövetelüket.

40 Ezt meg is tartották, Habsburg-ellenes és antimilitarista jelszavak kíséretében. A továbbiakban is igyekeztek élénk tevékenységet kifejteni; áprilisban azonban a kormány súlyos elnyomó intézkedéseket hozott a párt ellen, s ez természetesen Debrecenben is a mozgalom hanyatlását idézte elő. 1913 tavaszán — miközben a Balkánon az ellenségeskedések kiújultak — a kormányzat kardcsörtetésé kevésbé volt feltűnő, mint ősszel. Ez országos viszonylatban azt idézte elő, hogy a militarista kérdéssel a népgyűléseken ekkor viszonylag kevesebbet foglalkoztak. Ez a megállapítás nagyjából érvényes Debrecenre is. Persze, érdekelte azért ez a kérdés a lakosságot. Március 9-én Kovács Gábor jogakadémiai tanár tartott nagysikerű előadást „A háború szociológiája" címen. Az európai hírű debreceni radikális tudós a háború társadalmi gyökereinek ismertetésével mintegy tudományos megalapozást adott a városi lakosság lelkében élő békevágynak.

41 Március 19-én pedig a polgári demokratikus irányzatú debreceni Társadalomtudományi Kör vitaülésén alapították meg, hogy a bekövetkezett gazdasági válság és munkanélküliség okai a Monarchia által felidézett háborús hisztériára vezethetők vissza.

42 Április végén váratlanul kiéleződött a nemzetközi helyzet. A Monarchia hadüzenettel fenyegette Montenegrót. A hangulat — akárcsak az egész országban — Debrecenben is rendkívül nyomasztóvá vált. Különösen május 2-án keltett riadalmat a városban az egyik helyi lap kölönkiadása, mely — téves értesülések alapján — azt hirdette: „Kiütött a háború"

43 A helyi ellenzéki sajtó elítélte e hisztérikus vaklármát.

44 A debreceni munkásság — hosszú hetek óta először — megmozdulást rendezett a militarizmus ellen. A május 1-i ünnep adta meg erre az alkalmat. Ezen a napon mintegy kétezer debreceni proletár vonult végig a városon „Le a háborúval!" és ehhez hasonló jelszavak alatt a Nagyerdőre.

45 Lefkovits párttitkár és más szónokok szenvedélyes hangon ítélték el a Monarchia agresszív külpolitikáját. A munkásság — akárcsak mindenütt az országban — Debrecenben is antimilitarista tüntetéssé változtatta a májusi ünnepet. Elmúlt azonban ez a válság is. Hamarosan pedig bekövetkezett a békekötés a Balkánon, mely egy időre lehetetlenné tette a Monarchia beavatkozását. Nagy volt a megkönnyebbülés hazánkban. „Végre kissé fellélegezhetünk" 46 — ez volt a vélemény Debrecenben is. A közfigyelem ezután ismét belpolitikai ügyek: Tisza törvénysértései, választójog és egyebek felé fordult. A háború kérdése átmenetileg lekerült a napirendről, hogy aztán 14 hónappal később a maga véres valóságában kerüljön oda vissza. 1912. október és 1913. május között izgalmakban bővelkedő, eseménydús hónapokat élt át Debrecen városa. A háború kérdése — közvetett vagy közvetlen formában — itt is kihatott a politikai és a gazdasági élet minden területére. Bár a politikai szervezetek közben időnként megfeledkeztek a probléma elsődle239