A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Merényi László: Antimilitarista mozgalmak Debrecenben az 1912-14. évi balkáni háború alatt

ladt át a városon, mely tény érthető riadalmat váltott ki. Még nagyobb ijedt­séget keltett a debreceni helyőrség mozgósítására vonatkozó titkos parancs, mely a helyi sajtó révén nyilvánosságra került, 5 s melynek cáfolatával a katonai pa­rancsnokság nem is próbálkozott. A napilapokban pedig — kifejezve a közvéle­mény hangulatát — egyre-másra jelentek meg a Monarchia háborús előkészülete­it elítélő hírek. „Nekünk nem kell semmi a Balkánon, miért hajtanak tehát min­dég magyar fiúkat a vágóhídra ? — tette fel a kérdést az egyik kommentár. — Eb­ből már elég!... " 6 Október 6-án szociáldemokrata megmozdulásokra került sor országszerte a háború ellen. Debrecenben is gyűlést tartottak aznap a szocialisták a Margit-für­dői Munkásotthonban. Lef kovics Vilmos párttitkár mondott hatásos beszédet, a Monarchia agressziós előkészületeit leleplezve. 7 Hangsúlyozta, hogy hazánk né­pére milyen súlyos következményekkel járna egy ilyen fegyveres kaland. Már ja­vában tartott a gyűlés, amikor híre érkezett annak, hogy Tisza István Debrecen­ben tartózkodik. (A gyűlölt „fekete gróf" aznap magánjellegű látogatást tett a városban. 8 A hír hallatára a munkásgyűlés résztvevői — miután határozatot hoz­tak a háború elítéléséről — tüntető menetben vonultak Tisza debreceni ismerő­sének lakásához. A békét éltető és a kormányzatot támadó jelszavaktól volt han­gos a város, miközben a tömeg a Péterfián végigment. Amint azonban Tisza deb­receni ismerősének lakása elé értek, kiderült, hogy a „geszti bolond" már megne­szelte az ellene irányuló tüntetést és elutazott a városból; így semmiféle összetűzésre nem került sor. 9 Az október 6-i munkásmegmozdulás megadta a jelet az antimilitarista agi­táció fokozására. A függetlenségi ellenzék sajtója állandó támadásokat intézett a monarchia balkáni intervenciós elgondolásai ellen. „Ennek az esztelen, véres terv­nek nem szabad megvalósulnia — írta az egyik cikk. — Légies osztrák ábrándok­ért nem szabad száz és százezer magyar vérét elpazarolni." 10 Felháborodott tilta­kozások voltak városszerte az ellen, hogy a debreceni 39. és 61. gyalogezredeket a déli határra vigyék. 11 A közhangulat olyan ellenséges volt, hogy októberben a ka­tonai parancsnokság nem merte a debreceni ezredeket máshová irányítani 12 ; így helyben maradhattak. Debrecen szociáldemokrata és függetlenségi ellenzéki erői október közepén elhatározták, hogy még ebben a hónapban nagyszabású tömeggyűlés keretében fogják az egész ország színe előtt kifejezésre juttatni békeszeretetüket. Nagyará­nyú előkészületek folytak ennek érdekében. Október 23-án megjelentek az ellenzék falragaszai melyek bejelentették: négy nap múlva lesz a gyűlés, melyen tiltakozni fognak a kormány bel- és külpolitikája ellen. „Már háborús poUtikát mer folytatni a ránk szabadított katonai uralom, — hirdette a plakát, — fiaink talán napok múlva a Balkán szakadékai közt ontják vérüket ismeretlen célokért." 13 Október 26-án a helyi szociáldemokrata párt hívta fel tagjait a gyűlésen való részvétebre, a béke és az ország haladása érdekében. 14 A református kollégium diáksága is el­határozta, hogy bekapcsolódik e nagy megmozdulásba. 15 A függetlenségi ellenzék szervezetei tizenkét vármegyéből küldöttségekkel képviseltették magukat a deb­receni nagygyűlésen, „egész Észak-Kelet-Magyarország tiltakozó demonstráció­ján." 16 Október 27-én a szocialista munkásság és a diákság felvonulásával kezdő­dött a nagy nap. Az állomáson mintegy 5—6 ezer főnyi tömeg jelent meg, hogy üdvözölje a szociáldemokraták és a függetlenségiek országos vezetőit. 17 Később a tömeg tízezerre növekedett. A városház udvarán megrendezett gyűlésen a szóno­kok legtöbbet a háború kérdésével foglalkoztak. „A külügyminiszter azt szeret­236

Next

/
Thumbnails
Contents