A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Komoróczy György: A királyi kisebb haszonvételek Debrecen feudáliskori történetében 1848-ig

funkciója a városi boltbérletek díjkezelése, boltbérletek személyi politikájának végrehajtása oly értelemben, hogy az egyes üzlethelyiségek kinek a bérletébe kerüljenek. Bár a város maga is tartott fenn boltokat, a bolthálózatot általában haszonbérleti formában építette ki. 38 Nincs annak jelentősége, hogy a kishaszonvételek kezelésével megbízott sze­mélyek sorát részletesebben ismertessük. De elkerülhetetlen, hogy a felügye­leti hálózatot néhány szóval bemutassuk. Amíg a haszonvételek kezelő személyzete a nagytanács (communitas) tag­jai közül került ki, addig a felügyeleti hálózat, mint a subalternus kezelők elöljá­ró — parancsnoki — kara, a senatus tagjai sorából évenként történő választás révén kapott megbízatást. A felügyeleti hálózat kiépítésére az első kísérletek a XVIII. sz. közepén in­dultak meg. 1751 március 24.-én a senatus határozatot hozott arról, hogy kirá­lyi parancsra „a subalternus officiumokra leendő superinspectio a nemes tanácsra bizattatván, de úgy, hogy ennek tagjai semmi perceptióba és erogatióba magokat ne immitálják, azért végeztetett, hogy az oeconomicus perceptor salariuma le­gyen 100 rh. forint, a superinspector senatoré pedig 33 rh. forint és 20 kr." Ez a fizetés számadások tartalmi felülvizsgálata címén járt a főfelügyelőnek. Ennek az elvi állásfoglalásnak eredményeként két évtizeddel később a deb­receni tanács számára a királyi biztos elrendelte, hogy „minden hivatalban gaz­dasági főfelügyelői állást (superinspector)" kell szervezni. 39 E rendelkezés foly­tán 1774. április 23-ától kezdődően az alábbi főfelügyelői tisztségekkel találko­zunk : borfelügyelő, szesz-, erdő-, városgazdái-, épület-, pénztári,- vám-, gabona­főfelügyelő. Az intézmény nem működött állandóan, a XIX. sz. első felében lé­nyegileg már megszűnt, miután a tanács az ilyen természetű tisztségeket a kirá­lyi biztos nézetével szemben fölöslegesnek tartotta. A kishaszonvételek elszámolása és jövedelmezése A városi háztartás egyensúlyának biztosítása a történelmi fejlődésnek bár­melyik szakaszában egyik legfontosabb célkitűzés. Miután ennek a célnak elérése összefüggésben állott a királyi kishaszonvételékkel, a jövedelmezőségről és ezzel kapcsolatban az elszámolások elvi kívánalmairól mi is szeretnénk rövid tájékoz­tatást nyújtani. A kishaszonvételek jövedelmezőségének fokozása kezdettől fogva a város gazdaságpolitikai elképzeléseinek egyik sarkpontjában állott. Ezért teremtették meg az ellenőrzések rendszerét, ezért védelmezték talán minden más gazdálkodá­si ágazatnál nagyobb éberséggel azt a jogot, hogy senki „vakbort" ne mérhessen, senki a város engedélye nélkül ne vadászhasson, horgászhasson, halászhasson, senki egyedileg ne élhessen vissza a kereskedelemből származó előnyökkel, ami­kor el akarja kerülni a vámfizetést stb. A kiadások és bevételek összhangjának elve helyett e téren föltétlenül nagyobbfokú bevételi többletet kellett biztosítani. Ugyanez a cél vezette a Debrecent ellenőrző állami szerveket is, pl. a királyi biztost, a helytartótanácsot, kamarát, amikor arról kívántak gondoskodni, hogy a város a kishaszonvételeknek közületi kezelése helyett azok bérleti rendszerével fokozza a jövedelmeket. Az állami szervek ugyanis arra a tapasztalatra jöttek rá, hogy éppen a kishaszonvételek gazdálkodása területén a XVIII. sz. óta mind általánosabban, visszaélések mutatkoztak. E visszaélések nemcsak abban jelent­keztek, hogy a tisztségviselő személyek mindenfajta kötelezettség teljesítése alól mentesítve voltak és egyúttal mindenféle „beneficium" előnyeiben részesül­tek, bármilyen címen járultak azok hozzá a város jövedelmezőségéhez, mint pl. 226

Next

/
Thumbnails
Contents