A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Komoróczy György: A királyi kisebb haszonvételek Debrecen feudáliskori történetében 1848-ig

az alsóbb tisztviselői megbízatások, amelyeket névszerint csak a XVI. sz. óta ismerünk. A fejlődés tényeit néhány adattal megvilágítva említést érdemel az, hogy 1553-ban „procurator et provisor cubulorum" címen piacfelügyelőket és mérlegkezelőket választott a közgyűlés.

34 Miután már korábban voltak hetivásárok és a várost a XV. sz.-ban megillette a mérlegelés joga, feltehető, hogy azelőtt is meg volt ez az állás. 1554-ben vásárbírák nevével találkozunk, akik az előbbieken túlmenően nem a hetivásárok ellenőrzésével voltak megbízva, hanem országos vásárok idején a nagykiterjedésű piacok felügyelői tisztségét látták el. Ezek korábbi létezése is kézenfekvő, ha meggondoljuk, hogy az országos vásártartás joga Debrecent már a XV. sz. első évtizedében megillette. Munkakörük területileg oszlott meg olymódon, hogy a két megválasztott vásárbírók egyike a külsővásárok felügyeletét látta el, míg a másik a belső vásár ellenőrzésével volt megbízva. Munkakörüket a szakirodalom feltárta.

35 Az eddigiek tájékoztattak arról, hogy a vásárokon kívül a kishaszonvételek sorában a borkimérés nagy szerepet játszott. Debrecen a XV. sz.-ban még nem volt bortermelő hely, viszont a XVI. sz. közepe óta egymás után jelennek meg az összeírásban a különböző szőlőkultúrák. Annak ellenére, hogy közvetlenül nem termelt megfelelő mennyiségű szőlőt, kétségtelen, hogy az italfogyasztás a kereskedelem átmenő forgalma, továbbá az állandóan megtelepedő, szállást kereső katonaság miatt nagyobb fokú lehetett már a várossá alakulás kezdeti időszakában is. Természetesnek tűnik ez a feltevés, ha meggondoljuk, hogy Debrecen négy világtáj találkozópontja volt és az italfogyasztás igénye általános lehetett az átutazó utasforgalom részéről. Ez a szükséglet szolgálhatott okul arra, hogy a borkimérés ellenőri hálózatát a város korán kiépítse és amint már láttuk, a XV. sz. második felében szabályos ítélethozatallal mondotta ki a földesúr képviselője a városi hatóságnak borkimérő jogát. A borbíró kötelessége nemcsak az educilláció ellenőrzése, a korcsmárosok italmérésének számontartása, hanem a bor beszerzése, tehát az állandó árúkészletről való gondoskodás is volt. Az áruforgalom elősegítését szolgáló feladatokból következett, hogy több esetben fel kellett keresniök a „boros embereket", akiktől helyben kellett vásárolniok. A bor beszolgáltatását a városi hatóság adó fejében is elfogadta különösen azóta, amióta a XVI. sz. vége felé jelentős szőlőkre tettek szert Debrecen polgárai Bihar megye különböző vidékein. A borbírák működését egy 1731-ből származó utasítás szabályozta részletesen. Ez írta elő, hogy a borbírák mikor és kitől vásárolhatnak bort. E szabályozásra elsősorban azért volt szükség, mert a csaknem állandósuló katonai fogyasztás a XVIII. sz. folyamán csökkent és a korábbi hiánnyal szemben a többlettermelés és az igénycsökkenés együttes hatása következtében nagyobb mértékű árufölösleggel találkozunk.

36 Magától értetődően többen kínálták eladásra boraikat, viszont a tanács csak az előrelátható fogyasztás arányában engedélyezte a készletfelvásárlást. Ez a körülmény a tanács és polgárok között a XVIII. sz.ban nagyobb mérvű összeütközésekre vezetett. A borbírák árueladással is foglalkoztak. A XVIII. sz.-ban a borbírákat borfelügyelő irányítása alá rendelte a tanács s annak tartoztak közvetlenül elszámolni. A iudex cerevisiarum, serbíró kifejezés a borbíróéval szinte egyidejűleg jelent meg; 1586 óta rendszeresen szerepel a jegyzőkönyvekben.

37 A fenti italellenőrökön kívül feltűnő és működő alsóbb tisztviselőknek nagy számával találkozunk a XVI. sz. óta. Közöttük a boltbíró 1633-ban tűnik fel; 15 Évkönyv 225