A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek

III. A rendszabályokra szó szerint a következő javaslatot tették. „Pontos térrajza készíttetik a temetőnek, melyen a szakaszok, utczák és utak, a fentartani kívánt régibb sírhelyek és sírboltok, úgy az új temetkezési helyeken a három féle sírok helyei térmértékileg kijelöltessenek. A temető-felügyelő fogja a térrajz szerint kimutatni az új sírok helyeit; ezen felügyelő nélkül sírhelyet foglalni, sírgödröt ásni nem szabad. E felügyelőnél fizettetik le előre a temető fentartási-költségeinek fedezésére szolgáló mérsékelt díj, mely a régibb fentartani óhajtott családi sírokra és sírboltokra is értendő." IV. E pontban a temető felügyeletére tettek javaslatot, melyet a városi hatóság és az egyház kebeléből alakítandó 4 tagú bizottság látott volna el. Alkalmaztak egy helyi felügyelőt, ki a sírok kijelölésén kívül a temető gondozását is végezte volna. Bármennyire is szükséges és időszerű volt a rendezésre tett javaslat azt a tárgyalás során nem fogadták el. A legnagyobb ellenállást a sírok osztályozása és a megváltási díj fizetése váltotta ki. Annyi eredményt elértek azonban, hogy a javaslatnak megfelelően felügyelőket, temetőcsőszöket alkalmaztak és megindult a temetők befásítása. Megváltozott atemetőknek az a szomorú képe, melyet Komlóssy Imre cikkében így jellemzett: „Többen, kik más városokban csínnal rendezett temetőkerteket láttak, elszomorodva tűnődtek régóta magokban s beszélgették egymást között, miként lehetne e rendetlenségen segíteni, hol kell kezdeni, hogy e régi megrögzött rendetlen szokást megszüntetni lehessen; hogy ne kelljen pirulni az idegenek előtt, kik fekete fej fáinkkal beültetett temetőinket egy törzsökig leégett erdőnek gondolák." Bár az ismertetett javaslat nem nyert elfogadást, a temetők rendezése most már nem került le napirendről és úgy a városi tanácsban, mint az egyház ülésein szinte állandóan tárgyaltak róla. De a korábban magnyilvánult ellenállás miatt csak 1888-ban jutottak el annyira, hogy a régi Dobozi temetőt bezárták s a temetkezést benne eltiltották.

31 A temetők külső megjelenésének elbírálásánál figyelembe kell venni a debreceni embernek azon tulajdonságát, hogy a végsőkig ragaszkodik a régi, általa jónak tartott szokáshoz. Vélt, vagy valóságos joga mellett a végsőkig kitart s még akkor sem hajlandó azt feladni, ha reá nézve hátrányt jelent. Figyelembe veendő továbbá azon körülmény is, hogy a temetőkertet díszítő tartósabb síremlék készítéséhez 60 kilométeres körzetben követ találni nem lehetett s így egy sírkő beszerzése s felállítása komoly gondot okozott. A köztemető létesítésének gondolata változatlanul tovább élt és a város 1909ben Pogány Móric budapesti műépítésszel készíttetett egy nagyarányú krematórium tervet, melynek távlati képét feltüntető aquarellt most is őrzi a városi levéltár.

32 Sőt 1918-ban a város köztemető céljára egy száz kat. holdnál nagyobb területet jelölt ki a Kossuth utcai temetőtől keletre az Olajütő és a régi Kincseshegy környékén elterülő majorsági földeknél. E temető kialakítására és benne ravatalozóval egybeépített halotthamvasztó tervezésére a város országos tervpályázatot hirdetett és a beérkezett tervek közül kivitelre Kocsis Tivadar és Kaisz Gyula budapesti építőművészek terveit fogadta el.

33 A terv a kijelölt terület természetes vetődéseit meghagyva alakította ki az új temetőt, míg a régi megszüntetésre javasolt temetőket „erdőcskékké, parkokká" kívánta kialakítani. A temető központjában egy dombra helyezte a ravatalozó és halotthamvasztó épületét. E terv megvalósulását a város első világháború utáni súlyos anyagi helyzete lehetetlenné tette. A jelenlegi (21 számmal jelzett) köztemető 100 katasztrális hold területének kialakítása a debreceni Nagyerdő ősi tölgyesében 1928-ban vette kezdetét Borsos József építész tervei alapján és 1932-ben nyert 159