A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Módy György: A téglási ásatás településtörténeti vonatkozásai

1338- (vagy 1339-) -ból való, mikor is Debreceni Dózsa fiai, Jakab és Pál mesterek — szabolcsi ispánok és adorjáni várnagyok — utasítják László fia Péter mestert, szabolcsi alispánjukat, hogy téglási tisztjük Dénes (de Teglas) által lopásért letartóztatott Demeter, bolthi lakost bocsássa szabadon. Megtudjuk azt is, hogy Demeter a hadházi Joachim mester (de Hothaz) jobbágya s érte Tamás mester bolthi officialis vállalt kezességet.

16 Ez a második okleveles említés Téglás Bolt-tal és Hadházzal való szomszédságán kívül bizonyítja, hogy a nagy birtokszerző nádor fiai Tégláson birtokoltak azelőtt a per előtt is, mely 1347-ben zárult le. Ekkor a Gútkeled nemzetségbeli Dobiak um. Lőrinc-fia István (Dobi II. István) és fiai: Dorog és a kiskorú Péter az egri káptalan előtt 50 márkáért az egész Téglást és Tursámson egy részét átengedik a Dózsaf iáknak.

17 A többi Téglásra vonatkozó XIV. századi adatunk a Debreceni család korszakának uradalmi életére is vet némi fényt. Egy itteni jobbágy törvény elé idézése során tűnik ki, hogy Nagy Lajos Dózsa fiát, Jakabot jobbágyaival együtt kivonta minden bíróság hatásköre alól. 1377-ből egy — abban az időben nem ritka — hatalmaskodási esetről van tudomásunk. A Dózsák téglási officiaHsa rátört jobbágyaival Oros falura és onnan a ménest Téglásra hajtották. Téglás nem lehetett kis falucska már, hiszen a Dózsák a birtokukba vétele óta önálló, állandó officialist tartottak ott és egy 1385-i idézés arról tanúskodik, hogy Jakab fia István mester a téglási birtokon élt.

18 A következőkben abból kell vizsgálatunkat tovább vinni, hogy a Debreceni Dózsák Téglást más környékbeli falvakkal együtt majdnem két évtized alatt Gútkeled-nembeli családoktól szerezték meg és csatolták debreceni uradalmukhoz. A település korábbi sorsát az itteni Gútkeled-nembeliek Téglással együtt birtokolt, de korábbi okleveles említésű falvainak település- és birtoklástörténetéből kell visszakövetkeztetnünk. így próbáljuk meg áthidalni a X—

XI. századi legkorábbi kerámiával datált első települési mag és a XIV. századbeli immár helynév szerint is Téglásra vonatkozó okleveles adatok közötti időközt. Ahhoz, hogy az itteni XII—

XIII. századi hatalmas Gútkeled birtoktestet megvizsgáljuk, előbb röviden szólnunk kell általában a nemzetségről, tiszántúli megjelenéséről, tervszerű birtokszerző tevékenységükről és a kezükön levő falvakról. A nemzetség ősének és névadójának tekinthető Gút és Keled testvérpár az I. István és Péter idején beköltözött német lovagok közül valók. Ez utóbbi alatt a királyi testőrségben vezető szerepük volt, és a dukátushoz tartozó Szabolcs (Nyír) és Bihar megyékben kaptak nagyobb birtokokat. Szabolcsban a nemzetség ősi birtoka Nyíradony és környéke. Adonymonostor falvában állott már a tatárjárás előtt a közös nemzetségi monostor (commune in generatione), premontreiek voltak benne, egyháza a Boldogságos Szűz tiszteletére volt emelve.

19 A XIII— XIV. század fordulóján még az összes, egymástól már messze szakadt ágakból sarjadt családok legalább egy-két falut birtokoltak» Nyíradony környékén. Ez bizonyítja, hogy ezt a területet a nemzetség közös őse bírta s abból a leszármazottak mindnyájan részesültek.

20 Ezt a néhány falunyi területet a Nyírség belsejében az első nemzetségek feltehetően kikerülték. így adományozhatta a király Gútéknak. Itt, amint az Adony és Gút helynév is bizonyítja, ők alapítják az első falvakat.

21 A nemzetség Adony és Gút körüli legelső szállástelepéből kiindulva a XI— XII. század fordulóján nemcsak Szabolcsban terjeszkedett, hanem jelenlétükkel már a XII. század elején Biharban és Szatmárban is számolni kell. Az adományozott Ősök első leszármazottai újabb donációkat nyertek. Vettek és cseréltek is 138