A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Módy György: A téglási ásatás településtörténeti vonatkozásai

A. falu a hódoltság korában valóban sokat szenvedett. Temesvár és Szolnok vára 1552-ben történt eleste után a portyázó törökök komoly ellenállás nélkül hódoltatták Debrecent és környékét. A szinte védtelen falvak sokszor önként hódoltak, biztonságosabbnak vélvén így jövendő sorsukat. De Hadzsi Szinán szolnoki kádi még 1572-ben is több olyan Debrecen környéki falut említ, melyek nem hódoltak meg. Téglást is ezek között találjuk. A következő évben viszont Téglás már 25 ház után adózott a töröknek. 1578-ban elpusztult vidékünkön Bőt (Bóth) Nagy- és Kisgút, Adony és lakos nélkül maradt Szakoly.

11 Területünkre a krími tatár segédcsapatok 1594. évi betörése hozta a legnagyobb csapást. 1596-ban Debrecen környékének egész nyírségi részén csak Vámospércsen találtak 1/4 porta adólapot. A többi falu néptelen volt, és részben le is égett. Téglást még 1598-ban is teljesen elhagyottnak írják.

12 Amikor Hadházra feltehetően már 1607-ben a hajdúkat letelepítették, az ott élő jobbágynépességet erőszakkal telepítették át Téglásra. Téglás 1598 után nyilván rövid idő alatt újjáépült. 1614-ben Lorántffy Mihály leányai, Zsuzsanna és Mária birtokolnak Tégláson s Lorántffy ágon került a község a Rákócziakhoz. 1632-ben a sárospataki uradalmukhoz tartozott.

13 Feltételezhetjük, hogy a falu 1598 után sem pontosan korábbi helyén épült újjá s így az 1664 utáni újratelepülést a XVI.század fordulóján is megelőzte a falu helyének bizonyos eltolódása. Ez a két újratelepülés azonban minden bizonnyal a későbbi, XVIII. században már térképesen igazolható területen történt. Az 1664. évi pusztulás utáni újraéledés bizonyára lassú volt, mert egy új református templom alapkövét csak 1783-ban tették le.

14 Az eddig tárgyaltak alapján így kellett következtetnünk: — ásatásunk során koraközépkori település nyomaira leltünk, melynek korát elsősorban is a felszíni, túlnyomó részben XII—

XIV. századi szórványkerámia határozza meg. Az anyagban X—

XI. századra jellemző edénytöredékek is vannak. A XII—

XIII. századra datálható templomocska alapárka alatt, illetve mellett lelt gondosan visszatemetett maradványok alapján feltételezhetjük, hogy a templom alatt a X—

XI. századi népesség temetője volt. így a település X—

XV. századig tartó folytonosságát kell felismerjük, — a területre vonatkozó kutatásunk és okfejtésünk alapján a fellelt települést nem azonosíthatjuk az 1578-ban elpusztult Bót-tal, — az ásatási területtől 2,3 km-re délkeletre eső Téglás község jelenlegi települési alaprajzát a múlt század első éveire nyerte el, és már a XVIII. századi térképek szerint is az akkori Téglástól északnyugatra van ásatási helyünk. A község története során 1598-ban és 1664-ben is elpusztult, de az újratelepülések nem érintették ásatási területünket. így szükségszerűen jutottunk arra a következtetésre, hogy a fellelt kis falu Téglás legkorábbi településtörténeti rétegét adja, illetve, hogy Téglás egyik X—

XV. századi települési magját találtuk meg. A következőkben a rendelkezésre álló okleveles adatokból megkíséreljük rekonstruálni Téglás Árpád- és Anjou-kori település- és birtoklástörténetét. II. Téglás első említése a pápai tizedjegyzékekben 1332-ből van. Lőrinc, Tilglas papja 6 garast, 1333-ban 5 garast fizetett. A falu nevét ekkor Tetlas-пак írták, temploma a Boldogságos Szűz tiszteletére volt emelve.

15 A következő adatunk 137