A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Módy György: A téglási ásatás településtörténeti vonatkozásai

falu komplex településtörténeti vizsgálatára.

5 Ezek közül a várostól keletre és északra a XI. századtól a XIII. század első feléig Monostor (Szólátmonostor) Bánk (egyház) Szalóksámson, Fancsika, Haláp, Soma — és már valószínűleg Рас is — ugyanazon a nyírségi tájon települt, melyhez Téglás tartozik. Debrecen belvárosa is ezen a homokos felszínen terül el, mely összehasonlíthatatlanul változatosabb a várostól délre és nyugatra levő löszfensíknál. Az északnyugat—délkelet irányú homokbuckasorok közötti mélyedésekben ma is vízállásos erdőket, réXI—XII. századi fenékbélyeges edényalj tekét találunk, de a középkorban még inkább jellemző volt az erdő és a nádas rét erre a vidékre. A különböző korú oklevelekben említett erdők a Nyírség valamikor összefüggő erdőségéhez tartoztak s maradványaik — feltárási helyünkhöz legközelebb a hadházi öreg erdő — részben ma is megvannak. A koraközépkori falvak az erdők irtásain állottak, s mivel ezek jó része a XVI—

XVII. századra elpusztult, a II. József korabeli térképek majdnem egészében láberdőnek mutatják a területet, ahol a kigyérült foltok tulajdonképpen a középkori falvak egykori irtásai. A megtelepülésre a nyírségi tájon csak a bővebb vizű völgyek illetve tartósabb időszaki vízállások melletti hátságok voltak alkalmasak, hogy e kis települések következtethetően főleg állattartásból élő lakosai megélhessenek. Az általunk fellelt település azonosításakor a területünkön a XIII—

XV. században folyamatosan lakott falvak közül az újkori Tégláson kívül elsősorban a tőle északra keresendő Bót (Bolt) falu jöhet számításba. A falut már a Váradi 135