A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Módy György: A téglási ásatás településtörténeti vonatkozásai

Regestrum is említi. 1578-ban pusztítják el a törökök, területe ma puszta az újfehértói határban. 6 Ezt a részt Andreas Kneidinger 1775-ben készült térképe Téglás akkori határától félreérthetetlenül északra tünteti fel, „Praedium Both" elnevezéssel. Ásatási területünktől kb. 3 km-re észak-északkeletre meg lehet ta­lálni egy homokdombon Bót templomának romjait, — így a középkori Bőt helye pontosan fellelhető. A II. József korabeli katonai felvétel — 1782 —1785 — meg­felelő lapja viszont Téglástól északnyugatra romokat tüntet fel, „Alte Kirchen" felírással. 7 Mielőtt egyértelműen úgy következnénk tovább, hogy a megásott templo­mocska és a körülötte levő temető, valamint a település nyomai Téglás legkorábbi településtörténeti rétegét adják, vizsgáljuk meg, van-e valamilyen nyoma annak, hogy a község a történelem során változtatta helyét. Hajdú megye földrajzi viszonyait tárgyaló cikkében Mendöl Tibor kiemeli Téglás szabályozott alaprajzát. 8 A község rendezett, egyenesvonalú utcáit 1799 utáni földesurának, Bekk Pálnak köszönheti. Bekk Pál idején foglalta el a tele­pülés jelenlegi helyét, alatta épült ki a kastélyától délre eső falurész és ő létesítet­te a feltárási helyünktől délre néhány száz méterre kezdődő, ma védett természeti emlékként számon tartott parkot, az ún. Angolkertet. 9 Nyilvánvaló, hogy a mérnök Bekk Pál által vezetett utcarendezés során va­lamelyest eltolódott a község települési centruma, de az lényegében véve ugyan­ott fejlődött tovább, ahol már a XVIII. század utolsó harmadában készült tér­képek is feltüntetik. A község korábbi helyváltoztatásának emléke azonban még a múlt század derekán is elevenen élt a nép száján. Gusztrinyi Sándor nyilván ebből a népha­gyományból meríti mindazt, amit Téglás eredetére előadott. 10 Gusztrinyi azt írja, hogy a falu eredetileg a Hajdúböszörmény felé vezető út mellett állott, ahol „hajdan őserdők között egy falunak romjai voltak." Téglás határában itt a múlt században még hatalmas tölgyerdő volt, — a hajdúhadházi erdő északi nyúlványa. Ez az erdő az összefüggő középkori erdőség maradványa. A tölgyes maradékfoltjai ma is megvannak, terepbejárásom során átkutattam ezt a részt. A nép a községnek a déli részét nevezte és nevezi ma is Telek-nek. Gusztrinyi szerint egy ilyen nevű helységet pusztítottak el 1664-ben a törökök segédcsapataként itt portyázó tatárok. A lakosság az erdőkben húzódott meg, és eredeti falujukat nem is építették fel. Egy ideig földkunyhókban laktak, később téglát is égettek s innen származik az új falu neve: Téglás. A nyilvánvalóan különböző korok valóságelemeit összeolvasztó hagyományt érdemes megvizsgálni közelebbről. Az okleveles anyagban nyoma sincs itt Telerk, vagy - telek, - telke összetételű falunévnek. A község legújabb átnézet tétr­képe a belsőségtől délre tünteti fel a Telek határrészt, mellette nyugatról az Al­sóbekkert, keletről a Vénkert nevű részeket. Az 1870. évi kataszteri felvétel ugyan­ezeket a határrészeket mutatja. Viszont Kneidinger térképén az Alsóbekkert he­lyén a „Telekalja , \ Telek helyen pedig a „Rigi Téglási telekek^ elnevezéseket ta­láljuk. Bizonyos az, hogy a falu — szerintünk az 1664-es pusztulás előtt — itt feküdt, amit a mellette levő két határrész neve önmagában is igazol, — a Vén­kert a valamikori belsőség melletti legrégibb kert helyét őrzi. Telekalja 1799 után cserélt nevet, a földesúr Bekk Pál után Alsóbekkertre, mint ahogy a határ egyik délkeleti részét meg Görbebekkert-nek nevezték. A Gusztrinyi által említett romok helyét már keresni sem lehet. Az erdő-, majd mezőgazdasági használat teljesen megváltoztatta a terület képét. A nép emlékezete azonban a Telek elnevezésben megőrizte a község valamikori helyét. 136

Next

/
Thumbnails
Contents