A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Gazdapusztai Gyula: Réz- és középkori telep és temető Tégláson

Gazdapusztai Gyula Réz- és középkori telep és temető Tégláson (Beszámoló az 1962. évi leletmentő ásatásról) A debreceni Déri Múzeum az 1962. év augusztus—szeptember hónapjaiban nagyobb méretű leletmentő ásatást végzett Téglás község határában. A munkálatok során őskori telepnyomok, valamint Árpád-kori falu templommal és templomkörüli temetővel kerültek elő.

1 Jelen közleményünk az ásatás eredményeiről szóló beszámoló, amely csak a legszükségesebb kronológiai megfigyelésekre szorítkozik és a temetkezések rendjének megállapítását tűzi célul. Ügy gondoljuk, hogy a lelőhely további település- és vallástörténeti jellegű vizsgálatokat is érdemel és tapasztalataink közlésével éppen azt a célt kívánjuk elősegíteni.

2 I. A lelőhely Téglás (Hajdú-Bihar m.) községtől ENy-ra 2,3 km-re van, a Hajdúsági Állami Erdőgazdaság Hajdúhadházi Erdészetének Angolkert nevű kerületében. Itt 1962 nyarán a régebben szántóföldként használt terület mélyszántását végezték el erdősítés előkészítésére. A laza homoktalajt a traktoreke átlagosan 1,2 —1,5 m mélységig forgatta fel. Kivételt csak a templomalap és a körülötte lévő temető képezett, ahol a magaslat, valamint a téglák és csontok miatt az eke 0,7—1 m mélységig hatolt a földbe. A mélyszántás során kerültek elő az első leletek (szórványjellegű ős- és középkori cseréptöredékek, temetkezési nyomok), amelyekről az Erdészet a Déri Múzeumot értesítette. E bejelentés nyomán indultak meg a leletmentési munkálatok. Az Angolkert újonnan felszántott része jellegzetes, homokbuckás nyírségi táj, ahol a futóhomok megkötését éppen az erdősítéssel kívánják elérni. Hosszan elnyúló, közelítőleg E—D irányú homokhátak váltogatják itt egymást. A területet a XVIII. sz.-ban még részben erdő borította a II. József-féle térkép tanúsága szerint.

3 A régészeti leletek nagyobb számban éppen ezekről a homokhátakról kerültek elő, bár mind ős- mind pedig középkori eszköz- és kerámialeleteket találtunk a dünék közötti mélyedésekben is. Az alaposabb felszíni vizsgálatok és a kiásott kutatóárkok azt látszanak bizonyítani, hogy a leleteknek a mélyszántás utáni elhelyzekedését nem szabad mérvadónak tekinteni. Ennek oka egyrészt az, hogy a kötetlen futóhomok gyakran változtatja helyét és így a táj pillanatnyi felszíne nem mindenben felelhet meg akár az Árpád-kori, akár pedig az őskori helyzetnek, másrészt pedig az, hogy a traktoreke nyilvánvalóan számos leletet elmozdított eredeti helyéről. így tehát a leletek jó részét, elsősorban az őskoriakat, másodlagos helyzetben találtaknak kell tekintenünk. 115