A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Gazdapusztai Gyula: Réz- és középkori telep és temető Tégláson

A területen korábban ásatás, terepbejárás nem volt. A helyi lakosok tudnak arról, hogy itt régi „templomhely" van, ezért az Árpád-kori templom helyét az öregek ma is „Templom-dombnak" hívják. Ugyancsak elmondották, hogy az újonnan felszántott terület Ny—DNy-i részén, ahol ma erdősáv van, kb. 30 évvel ezelőtt nyújtott helyzetű csontvázakat találtak, amelyek mellett „zöldes színű fém" (valószínűleg bronz) ékszerek is voltak. E bejelentést, mivel a mondott területet akácos borítja, nem tudtuk ellenőrizni. Az ásatás területéhez közel, mintegy 3 km távolságban ÉK-i irányban van egy másik elpusztult középkori falu is, amelyet — minden valószínűség szerint — az egykori Bót községgel lehet azonosítani. II. A lelőhely Ny-ÉNy-i részén a felszínen igen sok, apróra tört őskori edénytöredék, kova- és obszidiánpattinték, valamint paticsdarab került elő. Az edények zöme jellegtelen világosbarna színű. Kézzel formáltak. Egy töredéket, amely technikája és díszítése alapján őskori lehet, beszurkált pontsor díszít (I. tábla). Másik díszített cserepünket bekarcolt vonal és hálóminta takarja (I. tábla). Akerámiai leletek sorába tartozik egy tölcsérformájú, hossztengelyében átfúrt agyagcső is. A durva kivitelű, világosbarna színű tárgy fujtatócső lehetett. Az agyag kidolgozásának minősége miatt őskori lehet, bár formája eltér a réz- és bronzkor hasonló leleteitől

4 és lehetséges, hogy a szarmata- és középkorban elterjedt kezdetleges fujtatócsövek körébe sorolható (I. tábla). Későbbi terepbejárás

5 során a területről még két nagyobb obszidián darab is előkerült. Ezeket az I. tábla 2. képén mutatjuk be. A lelet valószínűleg felhasználásra szánt nyersanyag depot, hiszen ütésnek, pattintásnak, vagy bármiféle megmunkálásnak nyoma rajtuk nincs. Felületüket héjjszerű barna bevonat takarja. Sajnos szórvány volta nem engedi meg az alaposabb értékelést, de így is (különösen ha kőzettani vizsgálatokat is végeznek rajtuk) értékes adaléka lehet az őskori obszidián-kereskedelem tisztázásának. A szórványos kerámiai és eszközanyag alapján joggal gondolhatunk arra, hogy itt vékony kulturréteggel rendelkező őskori telepet pusztítottak el. Ezt, a kiásott kutatóárok tanúsága szerint a mélyszántás teljesen tönkretette. Nem látszik könnyű dolognak a lelőhely korának meghatározása sem, épéppen a rendelkezésre álló biztos adatok hiánya miatt. A kevésszámú és zömmel atipikus kerámiai lelet kidolgozása és a díszítések alapján (I. és II. tábla) arra gondolhatunk, hogy a terület első telepesei a rézkorhoz tartozhattak. A hálómintával díszített edénytöredékek a péceli csoport hordozónak jelentlétére mutatnak, bár a cserepek anyaga és technikája, valamint az obsidian depot jelenléte feltételezheti a leleteknek bodrogkeresztúri csoporthoz való tartozását is. A középkori településre vonatkozóan is kevés adatunk van. A templomalaptól kb. 180 m-re É-i irányban egy nagyobb kiemelkedésen („vörös homokdomb") a cserepeknek bizonyos rendszer szerinti elhelyezkedését figyelhettük meg. Az Árpád-kori cserepek itt ugyanis sávokban helyezkedtek el a felszínen. 1

X 50 m-es kutatóárkunk viszont azt tanúsította, hogy e sávok a traktoreke nyomvonalának feleltek meg, amely viszont a települési nyomok teljes megsemmisítéséről is tanúskodott. A későbbi terepbejárás során a „vörös homokdomb" és a templomalap közötti területen, amelyet 1963 tavaszán újra felszántottak, Módy György több középkori ház alapját és ezeknek utcasoros elrendezkedését figyelte meg. 116