A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Komoróczy György: A munkásmozgalom történetének néhány kérdése Hajdú-Bihar megyében az ellenforradalmi korszak idején (1920–1944)

nek 102 indulási tagjai sorában több határozottan baloldali személyiség foglalt helyet.Bár a „szellemi mozgósítást" tartottacéljának,tevékenysége mégsem nevezhető eredménytelennek. Bázisául szolgált a nagyméretű szellemi munkanélküliség, amelyről maga a debreceni közgyűlés állapította meg, hogy „sínylődnek (s ennek) nyomában járó elkeseredés immár a társadalmi béke veszélyeztetésével jár.' 94 A Győrffy Kollégium, a Collegium Medicum és más intézmények mind talajt szolgáltattak az értelmiségi baloldal szervezkedő szándékának s kezdett érlelődni a negyvenes években, sőt korábban a fiatalság körében az antifasiszta harcosság öntudata.

95 A munkásmozgalom történetének feltárása hiányos, ideológiailag hibás és politikailag káros volna, ha a mezőgazdasági dolgozók helyzetét nem ismertetné. Megyénk ezen a téren még adósa a tudománynak és a politikai felvilágosító munkának, miután egyetlen monografikus feltárást sem tett lehetővé sem a Megyei Tanács, sem más szervek. Pedig a kérdés annál égetőbb, mert lassanként kihal az élők tudatából a múlt keserű emléke s a feltáratlan adatok hallgatni fognak mindaddig, amíg valaki napfényre nem hozza azokat. A munkás-paraszt szövetség történeti alakulásának és a Kommunista Párt parasztpolitikájának helytörténeti megvilágítása ezektől az adatoktól függ. A Magyarországi Földmunkások Orsz. Szöv.-ge 1919. aug.-ban újjáalakult, de a vezetőség jobboldali irányzatot képviselt. Az 1920-ban megalakult Orsz. Földműves Szöv. pedig még tagjait tekintve is a jobboldalhoz tartozott általában. A fenti ok miatt a Földmunkásszövetség mind társadalmi súlyát, mind politikai befolyását tekintve jelentéktelennek mutatkozott. Emiatt maga az élő és tömegeket összetartó földmunkásmozgalomnak nem volt kialakult szervezeti formája, amely irányítást tudott volna adni a tömegek szenvedélyes hangulatának.

96 De az élet forradalmi mozgása ezen a téren is áttörte a jobboldali vezetés vagy szervezetlenség korlátait. Talán ennek volt a következménye, hogy az MSZMP működése idején, 1927-ben a Belügyminisztérium megállapította hogy „Berettyóújfaluban az aratósztrájkokkal kapcsolatban kommunista szervezkedés jelenségei mutatkoznak... Kornádi községben és annak környékén, főképpen a Sebes Kőrös ármentesítő munkálatainál dolgozó kb. 1500 főnyi kubikus munkás az aratósztrájkon való készülődésnek terjesztője."

97 Bihar m.-nek ezek a vidékei a nagybirtokrendszer nyomása alatt álltak

98 s egyébként is maga a debreceni törvényhatóság állapította meg, hogy „a Tiszántúl mezőgazdasága igen súlyos krízis előtt áll. A mezőgazdasági munkások ezrei soha nem volt nehézségek előtt állanak megélhetésük tekintetében."

99 A kubikusok létszáma 1930-ban; Bihar m.-ben 16 keresőre 32 eltartott; Hajdúban 88 keresőre 245 eltartott; Debrecenben 116 keresőre 194 eltartott esett.

100 Utóbbiakról állapította meg egy interpelláció 1931 jan. 30.-án, hogy „.. .még kilátásuk sincs arra, hogy bármilyen munkánál el tudjanak helyezkedni."

101 Az egyik tiszti főorvosi jelentés 1925. ápr. 6.-án arra utal, hogy „a mezőgazdasági cselédek bérviszonyai a birtokosok és bérlők többségének valószínű kartellszerű összebeszélése" miatt kedvezőtlenek; ugyanezt a jún. 3.-i jelentése is megismételte.

102 A népjóléti miniszter is kénytelen megállapítani, hogy „Debrecen sz. kir. város határában legsúlyosabb a mezőgazdasági cselédek helyzete."

103 Az egész megyében uralkodó állapotoknak szinte 85