A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Komoróczy György: A munkásmozgalom történetének néhány kérdése Hajdú-Bihar megyében az ellenforradalmi korszak idején (1920–1944)

tükörképét nyújtotta a Balmazújvároson 1932 ápr. 7.-én lezajlott s már említett tüntetés. Az a sok elkeseredett levél, panasz, amelyet Vértes, Debrecen, Hajdúböszörmény, Sárrétudvari, Nagyléta

104 és más községekből írtak, világos képet nyújt a mezőgazdasági dolgozók helyzetéről. A nincstelenségnek egy másik következménye a gépek elleni gyűlöletben jelentkezett, amelyekben a mezőgazdasági dolgozók ellenségüket látták és érezték. A felsőjózsaiak 1925. márc. 10.-én elkeseredve írták a Földművelésügyi Minisztériumnak, hogy „... az arató- és tengeriültető gép sok szegény embertől elvette a kenyeret, mert ma már csak 16 vagy 17 mázsából kap a munkás egy mázsát... Maholnap elérjük azt is, hogy még tengeri törőgépet is találnak fel.. ,"

105 Debrecenben is javasolják, hogy a kormány ,,tiltsa el az arató- és kaszálógépek használatát', ami valójában már 1932ben megtörtént.

106 így vált a nincstelenség egyúttal a bővített újratermelés és a termelőkapacitás kihasználásának gátjává. Ebben a társadalmi helyzetben érthető a gyakori aratósztrájk, amely a parasztság osztályharcának egyik megnyilvánulása volt. Az aratósztrájkok egy része kapcsolatban állott a bérminimumért folytatott küzdelemmel. Mindkettő jeleivel találkoztunk Egyeken pl. 1925-ben

107

, majd 1932ben Hajdúnánáson, amelyről a polgármester megállapította, hogy „a mezőgazdasági munkások munkaszerződések kötésétől tényleg tartózkodnak. Ez feltétlenül izgatás eredménye.. ."

108

, de másutt is. A Nagyatádi — féle földreform során földhöz jutottak egy része még a föld vételárának részleteit is képtelen volt megfizetni, emiatt természetszerűleg keserűbb helyzetbe jutott, mint korábban, mert elárverezték minden megragadható ingóságát. A püspökladányiak 1925-ben arról panaszkodnak, hogy a vallásalapítványi földből juttatott területek vételárát nem bírván kifizetni, „1400 sorstársunk ellen kimozdítási eljárás tétetett folyamatba."

109 Elkeseredett hangulatban, de öntudatos szilárdsággal írják 1935ben a miniszterelnöknek, „követeljük Püspökladány nagyközség lakosainak nevében a Miniszter Elnök úr által többször hirdetett reform megvalósítását és a telepítés minél előbbi végrehajtását községünkben." Ebben a községben 1500 ember szorult akkor az ínségkonyhára,

110 de a földreform természetesen itt is csak 1945-ben valósult meg. A pusztulás azonban nemcsak itt következett be, hanem hasonló sorsról írnak Balmazújváros községből is, amikor 1936 aug. 23.-án megállapítják, hogy „egyes emberektől már el is vették a földet... Adó, haszonbér címén nap-nap után hurcolják el tőlünk kenyérnek valónkat és jószágunkat." Mindezt a haszonbérhátrálék miatt.

111 Sok kérdés felvetődik még témánkkkal kapcsolatban, de ezeknek kidolgozása nagyobb terjedelmet és módszeresebb kutatást követel. Szólni lehetne az osztályszövetségről munkások és forradalmi szárnyon helyet foglaló kisiparosok között, melyeknek „nagy tömegei éppen olyan borzalmas viszonyok között élnek, mint az ipari munkásság munkanélküli tömegei", ahogyan 1930-ban egyik debreceni közgyűlési interpelláció megállapította.

112 Részletezni kellene a vákáncsosok sajátos megyénkbeli állapotát s elsősorban Debrecen plebejusrétegei között játszott szerepét s azt a lökőerőt, amelyet ők képviseltek, ha megszervezték őket. Beszélni lehetne a Földmunkás Szakszervezetnek a II. világháború után forradalmasodó tevékenységéről Debrecenben és a két megyében, amelynek egyik megnyilvánulása volt az 1943. ápr. 8.-án tartott közgyűlése.

113 Különös részle86