A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Székely János: A debreceni városi nyomda a századforduló éveiben

A debreceni munkásmozgalomban jelentős két politikai sztrájkban —*• 1906. június 25-én és 1907. október 10-én — mindkét alkalommal részt vett a városi nyomda személyzete is. Ekkor, mind a két napon, nemcsak általános sztrájk volt a városban, hanem tüntető felvonulás is, s a felvonuló munkástömegek soraiban a többi szakma munkásaival együtt ott meneteltek a nyomdászok is. Pedig ebben az időben már sikerült megosztani, bizonyos fokig egymással szembeállítani legalább a városi nyomda munkásait — a munkaadónak, jelen esetben a városnak. 1900-ban, éppen a már említett Komlóssy Arthur javaslatára, a városi közgyűlés nyugdíjjogosultság kedvezményével állandósít nyolc „műszaki munkást": öt betűszedőt, egy gépmestert, egy raktárnokot és egy tömöntőt. Hiába hangsúlyozták ezzel kapcsolatban a „szociális célt", a munkások öregkoráról való gondoskodást; a tényleges, sokszor nem is leplezett főcél nem ez volt; a munkásmozgalomból kivonták, röghöz kötötték az állandósított munkásokat, akik ezentúl már nemcsak a többieknél magasabb keresetüket, állandó biztos kondíciójukat, hanem nyugdíjukat is kockáztatták, ha szolidaritást vállalnak a többi munkástársaikkal. Keresztessy már idézett, 1902-ben a Debreczeni Képes Kalendáriumban megjelent cikkében még megpróbálja ezt az intézkedést mint a „törekvő munkások existentiájának biztosítását" bemutatni, de aztán kissé burkolva ugyan, mégis bevallja, hogy a legnagyobb eredmény ezen a téren az, hogy ha más nyomdákban a munkát beszüntetik a munkások, a város nyomdája akkor is működni fog, „Az újítások méltó koronája — írja ezzel kapcsolatban — a nyomdai személyzet fizetésének rendezése s egy részének állandósítása és városi nyugdíjintézetbe felvétele. E cselekedetével nemcsak jó példát mutatott a város mindazoknak, kik munkásokat alkalmaznak, hanem nyomdájának biztosította a zavartalan müködhetést, még akkor is, ha más vállalatoknál munkáshiány miatt nem dolgozhatnak."

22 Az eredményt, a valódi célt el is érték —, ezt ékesen bizonyítja az említett 1907. október 10-i általános sztrájk alkalmával kialakult torz helyzet. Míg ugyanis a debreceni munkásság az általános munkabeszüntetés mellett döntött, s ehhez csatlakoztak a városi nyomda munkásai is, az állandósított személyzet a sztrájk napján is hajlandó volt felvenni a munkát és kijelentették, hogy „magukat semmiféle szervezettől befolyásoltatni nem engedik".

23 A meghökkentő ebben az ügyben az, hogy ezzel az áruló magatartással szemben a nyomda felügyelőbizottságának alelnöke döntött úgy, hogy „tekintettel a kedélyek nagyfokú izgatottságára" a sztrájk napján az állandósított személyzet se dolgozzék.

24 A nyomdai bér- és sztrájkmozgalom következő, legnagyobb szabású eseménye a már említett 1910-es nyomdászsztrájk volt. A sztrájk — amelyben csak a nyomdai munkások vettek részt — két hétig tartott, s a tárgyalások a munkások és a munkaadók között nem Debrecenben folytak, hanem országos szinten, Budapesten tárgyaltak egyrészt a szakszervezet képviselői, másrészt az időközben megalakult Vidéki Nyomdatulajdonosok Országos Szövetségének megbízottai. A budapesti tárgyalások két hétre elnyúló időszaka alatt, 1910. május 28-tól egészen június 12-ig Debrecenben 130 nyomdai munkás sztrájkolt. A sztrájk az akkor fennálló rendelkezéseknek megfelelően „törvényes" keretek között folyt: a nyomdai munkásság vezetői a munkabeszüntetést a hatóságnak szabályszerűen bejelentették, közölve, hogy sztrájktanyájuk a Margit-fürdői Munkás69