A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)
Székely János: A debreceni városi nyomda a századforduló éveiben
otthon lesz. Debrecen sz. kir. város Rendőrfőkapitánysága a bejelentést 5899—191Ö. számú határozatával tudomásul vette. A határozatban figyelmeztette a sztrájkolok at, hogy a ,, dolgozni kívánó békés munkásokat" (magyarul: sztrájktörőket) se szóval, se tettel ne háborgassák és hogy nyomdai tanoncokat a sztrájktanyára nem fogadhatnak be. Egyúttal Szőts Lajos rendőrbiztost a sztrájktanya felügyeletével megbízták. A határozatot 1910. május 30-án írta alá Rostás István tb. rendőrfőkapitány (aki azután a Tanácsköztársaság napjaiban, mint a vörös őrség kerületi főparancsnoka hátbatámadta a proletárdiktatúrát). A két hétig tartó sztrájk — amely idő alatt a napilapok sem jelentek meg Debrecenben —, valamint az egyidejűleg Budapesten folyó tárgyalások eredményeképpen megszületett az első vidéki országos árszabály, amelyet mind a munkásság, mind a munkáltatók megbízottai aláírtak. Az árszabály korántsem tartalmazta a munkásság követeléseit — a tárgyalások folyamán csak részeredményeket sikerült elérni. Az addig érvényben levő hetibérek 2 koronával emelkedtek, a munkaidő 8 és fél óra lett, s komoly vívmánynak számított, hogy az a munkás, aki öt évig egyfolytában dolgozik ugyanabban a nyomdában, öt év után minden évben 3 (három!) nap fizetéses szabadságra tarthat igényt! Az országos árszabály érvénye 1918-ig tartott, ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy nyolc évre elpihentette a nyomdai bérmozgalmakat. Az 1914-ben kitört világháború és a vele járó pénzromlás változtatott ugyan valamit az árszabály bérkategóriáin, de 1918-ig alapvető változás a megállapodásban nem történt. * A városi nyomda munkásainak a sztrájk nemcsak a heti kétkoronás béremelést hozta meg, hanem a Monotype-szedőgépeket is. A sztrájk kellemetlenül érintette a városi tanácsot és a nyomda felügyelőbizottságát, bár számításaik némileg beváltak: az állandósított személyzet a sztrájk ideje alatt dolgozott, de arra már nem volt hajlandó a nyomda állandósított öntője — még a polgármester felszólítására sem —, hogy átmenjen más nyomdába és ott kiöntse és kinyomja az ott készülő napilapot. 25 Most kezdték csak belátni, hogy mennyire igaza volt Keresztessynek, amikor még 1907-ben azt állította egy felterjesztésében, hogy „i7i/en szedőgépek birtokában a munkásviszonyok bármiigen alakulása elé is nyugodtan nézhetünk". 2 * A sztrájkot csak május 28-án este mondják ki, de már május 30-ra sürgős ülésre hívják össze a nyomda felügyelőbizottságát. Az ülésen az elnöklő főjegyző azt tartja a legfontosabb feladatnak, hogy tárgyalják meg, mi módon tudják a jövőben elkerülni az ilyen sztrájkokkal járó ,,kellemetlenségeket". Egyúttal — mint egyik megoldást — javasolja, hogy azonnal tegyék meg a szükséges lépéseket a szedőgépek beszerzése érdekében. Még vége sincs a sztrájknak, a í'elügyelőbizottság három megbízott tagja már Bécsbe utazik, lebonyolítani a vásárlást. Két hónap múlva megérkeznek a gépek, még néhány hét, s már termelnek is. Az eredmény: a technika, a műszaki színvonal ugrásszerű emelkedése a városi nyomdában, s nagyszámú elbocsátólevél a munkások, főleg a kéziszedők részére . . . * 70
