A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Székely János: A debreceni városi nyomda a századforduló éveiben

esztendeig járja ezt a gyötrő kört a nyomda, s nem tud kitörni belőle. Nemcsak felszerelése kopik meg, de hírneve is; nemcsak piaca vész el> de perspektívája sincs. S közben mellette, körülötte nőnek, harcolnak; küzdenek a kíméletlen versenytársak, akik még azt a hagyományos jogot is el akarják venni a deficittel küzdő városi nyomdától, hogy adómentességet élvez, mondván, hogy az adózó nyomdák által befizetett pénzből ne tartson a város nekik konkurrenciát! Ez a szerencsétlen s egyre jobban összehúzódó kör már-már a teljes megfojtassál fenyegette a nyomdát. Választani lehetett: vagy versenyképessé válik s technikailag és vezetés tekintetében ismét felzárkózik a magánnyomdákhoz, sőt túlhaladja azokat, vagy mint a város egyik hivatala és költségvetésének tehertétele működik tovább, hogy a város adminisztrációjának nyomtatványszükségletét valamennyire kielégítse. A második esetben még néhány esztendő és működését befejezi. Л versenytárgyalások rendszere, a város egyik-másik tisztviselőjének megvesztegethetősége, előbb-utóbb odavezetett volna, hogy a ráfizetéses házinyomtatványok helyett a város nyomtatványainak megrendelését valamelyik jól kalkuláló vagy ügyesen korrumpáló magánnyomda szerezte volna meg. Ismét a szükségszerűség jelentkezett tehát és kötelezően előírta a város akkori vezetőinek, hogy változtassanak a nyomdavezetés addigi módszerein. S mint negyven évvel azelőtt, úgy most is a megérelődött helyzethez megkerült a megfelelő személyis. Sőt jelen esetben nem is egy, hanem egyszerre két személy szerencsés együttműködése eredményezte a nyomda gyors és viszonylag egészséges fejlődését. 1899-ben, negyven évi városi nyomdai szolgálat után nyugalomba vonult Fries József. A nyomdavezető (üzletvezetői) megbízást a nyomda addigi ellenőre: Ember Lajos kapta meg. Egyidejűleg helyettes vezetőnek megbízták Keresztessy Istvánt. Bár Keresztessy csak helyettesi megbízást kapott, ő volt a nyomda ügyeinek intézője. 1907-től, amikor Ember Lajos, betegsége következtében, nyugalomba vonult, már nemcsak de facto, hanem de jure is ő lett a nyomda tényleges vezetője. Keresztessy Debrecenben tanulta a nyomdászatot, külföldet járt, jól képzett nyomdász volt, aki a budapesti Egyetemi Nyomdában és egy magánnyomdában mint művezető, illetve helyettes üzemvezető dolgozott s onnan került vissza Debrecenbe, a város nyomdájába. Szervezőképessége és szaktudása kiválóan alkalmassá tették arra, hogy a nyomda fejlesztési és átszervezési feladatait rábízzák. De Keresztessy egymagában képtelen lett volna megvalósítani a szükséges feladatokat, ha a város vezető-apparátusában nincs valamennyire új szellem, nem akad valaki, aki támogatja, sőt irányítja a nyomda fejlesztésének gondolatát. És itt volt a szerencsés találkozás: a város főjegyzői székében ez idő tájt Komlóssy Arthur ült, egy rendkívül agilis, ambiciózus ember, aki sokat tett a város fejlesztéséért. A város főjegyzője egy^ úttal — hivatalból — a város nyomdájának is főfelügyelője volt, s mint ilyen, az első vezetője. Komlóssy irányítása és támogatása, Keresztessy szaktudása és szervezőképessége aztán egy évtized (1900—1910) alatt olyan műszaki színvonalra emelték a nyomdát, hogy az nemcsak versenyképessé vált, hanem gazdaságilag is eredményes lett, az éveket most már egyre növekedő nyereséggel zárta. , 64