A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Székely János: A debreceni városi nyomda a századforduló éveiben

Érdekes, hogy Debrecenben a kiegyezés után alapított iparvállalati részvénytársaságok között a második helyet egy nyomdaüzem foglalja el.

1 Ezzel megjelenik az első komoly versenytárs a város nyomdája számára. 1859 óta ugyan már működött a város nyomdáján kívül egy másik nyomdaüzem is Debrecenben — Okolicsányi és társa —, ez azonban még nem jelentett komoly versenytársat. Az 1871-ben ,,Könyv-, Kő-, Műnyomda s Kártyagyári Részvénytársaság" néven alapított új üzem azonban már 100 000 forint alaptőkével indult, s az akkori időkhöz képest nagy felszereléssel: két nagy gyorssajtó, egy kézisajtó, három kőnyomdai kézisajtó, megfelelő betüanyag és kártyafestő műhely tartozott az üzemhez. A részvénytársaság magába olvasztotta az akkor már Telegdi Kovács Lajos tulajdonában levő fent említett Okolicsányi-féle nyomdát és külön, nyomda számára megfelelő helyiségeket építtetett. Ez időtől kezdve, mintha egy gát szakadt volna át, szinte évről évre új nyomdák létesülnek, alakulnak át, változtatnak tulajdonost és — ez már a kapitalizmus farkastörvényének kérlelhetetlen következménye — szűnnek meg, mennek tönkre. Az 1872-ben alakított debreceni nyomdászegylet — akkor még „Debreceni Könyvnyomdászok Beteg- és Utassegélyező Egylete" — fennállásának ötven esztendős jubileumára egy kis füzet jelent meg,

2 amelynek felsorolása szemléltető képet ad erről a szédítő versenyről. A felsorolás annyira jellegzetesen mutatja ezt a korszakot, hogy feltétlenül szükségesnek tartom változatlanul leközölni. Tehát a már említett részvénytársaságon kívül „1871-ben id. Gyürky Sándor papírkereskedő rendezte be az első gyorssajtó nyomdát

3

, egy amerikai géppel. Később Pongrácz Géza, ma (1922-ben! Sz. J.) Thaisz Arthur a tulajdonosa. 1878-ban Schwartz Máté papírkereskedő a második gyorssajtó nyomdát állította fel. Ugyancsak ez évben Erdélyi István nyomdász egy amerikai géppel és egy kézisajtóval ellátott nyomdát nyitott; két év múlva más városba vitte at üzemét. 1879-ben Tiszay Dániel ügyvéd egyik napilap számára egy nagy gyorssajtóval állított fel nyomdát. 1880-ban Takács Ferenc nyomdász egy nagy gyorssajtóval berendezett nyomdát nyit. Pár évig állott fenn. 1881-ben Huzli Károly Nagybányáról Debrecenbe hozta nyomdáját, de félév múlva megszűnt. 1882-ben László Albert könyvkereskedő rendezi be a harmadik gyorssajtó nyomdát, melyet átadott utódjának, a Hegedűs és Sándor cégnek. 1886-ban a Tiszay Dániel örökösei nyomdáját megvette Vértessy Arnold lapszerkesztő s azt „Debreceni Ellenőr" nyomdája címen bírta; 1892-ben ez a nyomda a „Csokonai nyomda és kiadó részvénytársaság" tulajdonába ment át, mely azt továbbfejlesztette, 1906-ban történt feloszlása előtt volt benne két nagy és egy amerikai gyorssajtó és egy Phönix-gép, tömöntöde és könyvkötészet. 1889-ben Szabó Ferenc könyvkötő egy nagy gyorssajtóval berendezett nyomdát hozott ide vidékről, mely kevés idő múlva Kertész János függetlenségi pártelnök tulajdona lett, akitől 1895-ben a Hoffmann és Kronovitz cég vette át, kik azt két nagy géppel (egyik Önberakós), egy amerikai s egy Viktória-géppel, tömöntödével, könyvkötészettel bővítették, ezekhez még 1910-ben két Linotype szedőgépet állítottak be. 1918-ban a Hoffmann és Kronovitz cég vállalata a „Hegedűs és Sándor irodalmi és nyomdai részvénytársaság" tulajdona lett, mely azt még egy amerikai géppel, és egy körforgó (rotációs) géppel, továbbá vonalzó gépekkel bővítette. 1892-ben Krausz József egy amerikai géppel rendezi be nyomdáját, mely Herczeg Henrik tulajdonába jut, ki még egy nagy gyorssajtóval bővítve „Első debreceni 60