A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Módy György: Javaslat 1792-ből a pusztai szállások és tanyák megrendszabályozására (Adatközlés)

A Guján, Csordán, Sőrén, Ménesen, Nyájjon pedig, Gujástól, Csordástól, Sőréstől, Csikóstól, Nyáj Pásztortól, annyival inkább Bojtártól Marhát venni külömben Szabad ne lenne, hanemha maga az eladó Marhának a' Gazdája vagy annak hiteles és esmeretes embere, vagy más Gazda ember, a'kire az eladást bizta jelen van. A' Pásztor pedig, még tulajdon maga Marháját is nem külömben két hiteles Gazda emberek jelen létében adhassa el. Ha a' Guja, Csorda, Sőre, Ménes, vagy akármely Nyáj és fótos Marha közé tévelyedet vagy bitangMarha akad, azonnal tartozna a' Pásztor vagy a'Gazda a Helység bíráinak, vagy a Pusztára vigyázó Uraság Tisztének bejelenteni, külömben иду bünttetetnék, mint a!ki azt vagy maga vagy más által el akarta sikkasztani. Azonkivül a' Bitang Marhát akár jelentette még be a' Pásztor akár nem, soha a' Birák vagy Uraság Tiszte hire nélkül, akárki keresi, neki magától kiadni szabad ne legyen, és ha külömben cselekedne, büntetődnek. Hasonlóképpen azért is, ha őrizete alatt lévő Marha közé idegen, annyival inkább kóborló embernek a' Marháját csak kevés időre is befogadná. Ha pedig valaki más Uraság vagy Helység Gujájára, Csordájára, Ménessére, vagy akárminémű Nyájjára annak hire és engedelme nélkül Marhát hajtana, annak a' Marhája confiscáltatna, a' Pásztor pedig a'mely befogadta, keményen büntettetne." A XVIII. század derekán már a Debrecen határában is szép számmal meglevő pusztai szállások és tanyákra vonatkozóan a javaslat a következőket mondja: „Ami pedig a' Pusztákon lévő Szállásokat vagy Tanyákat illeti: Minthogy az tapasztalt dolog, hogy némely rossz emberek a'kiknek a' pusztákon Szállása vagy Tanyája van, azokba gyakran a' tolvajoknak és lopott Jószágaiknak helyt adnak és ott lappangtatyák: tehát (mint hallatik) némely T. N. Vmegyék és Iurisdictiók ugy gondolkoznak és azon igyekeznek, hogy a' Pusztai Szállások és Tanyák mind elrontassanak és eltöröltettessenek." A debreceniek szerint az ilyen drasztikus rendelkezés mégha a közbiztonság szempontjából célravezető is lenne — „az Oeconomiára nézve mondhatatlanul károsnak láttzik." A javaslat elismeri: „Csak ugyan tagadhatatlan, hogy ha gyakorta történik is, hogy a' Szállástartó Gazdák közzül némelyek gyanús embereknek és Marháknak helyt adnak, de még is sokkal többen vágynak a'kik ezt nem cselekszik; és így ha a' Szállások egyátallyában elrontatnának, egynéhány rossz emberért sokkal több ártatlan igen nagyon büntettetnék. Igaz ugyan, hogy midőn a' Publicumnak Java, bátorsága meg maradása, és ezeknek fenn tartása vagy valamely elhatalmazott gonosznak orvoslása végett felállítandó Rendelés kivánnya, olyankor ha külömben nem lehet, több Privatusok hasznának és javának is fel kell a' Közönségért áldoztatni: de hogy a' Marha tolvajságnak meg gátolása 's annál fogva a' közönség javainak belső bátorsága, a Szállások és Tanyák elrontatása nélkül meg nem alhatna, azt által nem láttyuk, sőt ellenben erőssen reménylyük, hogy ha azok meg tartatnak és meg tartattatnak, a' melyek itt feljebb a Szállásokra és az ugy nevezett Tanyákon való Marha Vásárlás és a Passus nélkül kóborló idegeneknek befogadása ellen projectáltatnak, igy a tolvaj Ságoknak megzaboláztatásában, nem lesz a' Publicumnak arra Szüksége, hogy a' Pusztákon lévő Szállásokat és tanyákat mind elrontassa és azzal mind a' Szántás Vetésben, mind á Marhatartásban mondhatatlan akadályt és romlást okozván, magának is kevés idő múlva nagyon megérezhető kárt tegyen." 4 Évkönyv 49