A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Módy György: Javaslat 1792-ből a pusztai szállások és tanyák megrendszabályozására (Adatközlés)

Módy György Javaslat 1792-ből a pusztai tanyák és szállások megrendszabályozására (Adatközlés) A XVIII. század végén az alföldi megyék és nagyhatárú mezővárosok statútum-alkotásainak jó részét a puszták, pusztai szállások, pásztorok és tanyák népe életének szabályozására való törekvés merítette ki. A közel félévszázados gazdasági és társadalmi fejlődés eredményeként a század végére a tanyák, nyaraló legelők és teleltető szállások állandó lakókkal népesedtek be. A pusztákon s tanyákon, a szállások, pásztortanyák a jobbágytársadalom peremére került, helyhez nem kötött, rendszeres munka nélkül élő réteg számára nyújtottak életlehetőséget. A kapitalizálódó földművelés és állattenyésztés érdeke biztonságot kívánt, viszont a gazdálkodás módja által kialakított települési rend (a földművelő- és pásztorszállások) gyökeres megváltoztatása nélkül ez alig látszott biztosíthatónak. Éppen ezért a statútumok is csak a bajok felületi orvoslásánál maradtak —- ha egyáltalán az életben megvalósultak. Érdekességük abban rejlik, hogy a XVIII. sz. végi állapotokat hűen és szemléletesen mutatják be, és az egyes kérdésekben plasztikusan mutatkozik meg a kortársak felfogása. Egy ilyen statútum-tervezet az is, amelyet Szabolcs megye küldött meg Debrecen városának 1792-ben. A javaslatra adott debreceni válasz

1 melyet egy bizottság dolgozott ki, egészében értékes gazdaság- és társadalomtörténeti forrás, itt csak néhány érdekes, elsősorban is a pusztai szállások népére, a pásztorokra és csárdákra vonatkozó részt emelünk ki. A bizottság véleményét és állásfoglalását azzal indokolja, hogy „Tudva vagyon, hogy a' Tolvajt az Alkalmatosság csinálja, még pedig nem csak az az alkalmatosság, mellyel az másnak Jószágát annak hire és akarattya ellen elviheti; hanem ezen kívül, még inkább szüli és gyarapittya a' Tolvajokat az az Alkalmatosság, a'melynél fogva azoknak Módjok van az ellopott Jószágot titokban tartani, és azt másoknak igazán került Jószág gyanánt eladni. A' honnan természet szerint következik, hogy ha a' lopott Jószág eltitkolásának, és elárulásának Alkalmatossága meg akadályoztatik és nehezebbé tétetik azzal maga a' Tolvajság is meg akadályoztatik és nehezebbé tétetik. A' lévén azért Munkánknak czélja, hogy kivált ezen a környéken felettébb eláradott, és elhatalmazott 'Siványkodásoknak, és Marha tolvajságoknak meg zabolázása, és a' mennyire lehettséges, ki irtása Módjáról tennénk valamely Projectumot." 47