A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Kádár Zoltán: Hellenisztikus római oltár a Déri-gyűjteményből

hasonlóság, mert mindkettő aránylag leegyszerűsített, erőteljes megfogalmazásban ábrázolja az áldozati bikákat, csak a kezdeti ábrázolás részletezőbb, realisztikusabb, arányosabb, az utolsó kissé szkématikus jellegű. Viszont az i. u. I—

II. századi bika-ábrázolások a klasszicizáló stílus jegyeit viselik magukon, különösen eltérnek a vizsgált ábrázolástól a hosszabb fejalkatukkal

21

. Később a II. század közepétől, Hadrianus korától megjelenik a futófúró használata, amiáltal a homlokszőrök fellazítottabban, dekora tívabban vannak kifaragva

22

. Viszont a Severusok leptis-magnai ívén megjelenő bikaáldozat állatainak stílusa már a III. században egyre inkább uralkodóvá váló leegyszerűsítési törekvéseket árulja el

23

. A Déri Múzeum antik oltárának domborműveire viszont stiláris szempontból jellemzők — némi stilizálás ellenére is — bizonyos realista törekvések: a a bika széles feje, a néhány jól bevésett vonallal megoldott homlokszőrök, az orrfölötti mély ráncok, sőt a girlandok egyszerű megoldása eltér úgy a pergamoni művészet gazdag dekorativitásától

24

, mint a római koracsászárkori művészet klasszicizmusától. De nem hasonlítható ez az egyszerű, de mégis friss természetességű stílusfelfogás az antoninuskori művészet felbontott formakezeléséhez, vagy a III. századi és a késő antik stilizáló, ill. szkématizáló törekvésekhez sem. Mindent összevéve—különösképp a római triumfális művészet suovetaurilia ábrázolásait figyelembe véve—valószínűnek látszik hogy a Déri gyűjtemény ismeretlen lelőhelyről származó ara-ja a római köztársaság idején készülhetett, talán az i. e. I. század 2. felében itáliai vagy kisázsiai műhelyben. JEGYZETEK 1 Déri Fr., A debreczeni Déri Múzeum gyűjteményeinek leírása. Debreczen, 1922. 81. o. 12. sz. Emi. Szilágyi, J, Gy, „Debrecen" in Enciclopedia dell'arte classica ed Orientale, Roma, 1960. 2 Robertson, D. S, A handbook of Greek and Roman architecture, Cambridge, 1929. 210. 381. A bukranionról általában: Napp, Bukrania und Ghirlande, Diss. Heidelberg, 1933. Kinsey, JR. S, Bovine Elements in Greek Art (Unpublished John Hopkins Dissertation, 1941); Grana, F.

—Mathiae, G., „Bucranio" in Enc. dell'arte classica, II. 1959. 212. sk. 8 Gavis, C, G., Greek altars, Saint Louis, 1949. 148. sk. « U. o. 6 A szarvasfejes oltárra a legszebb példa egy rhodosi oltár: Jacopi, G., Clara Rhodos, V. 2. Rodi, 1932. 9. skk. 1—4. képek, I. t. • Gavis, C. G., i. h. 7 Kraus, Th., Die Ranken der Ara Pacis, Berlin (1953.) 18. skk. 70. sk. 1. t. 8 P. o. az ún. „Caffarelli"-szarkofágon: Rodenwaldt, G., Der Sarkophag Caffarelli, 83. Winckelmannsprogramm, Berlin, 1925. főként: 27. o., 16. kép, továbbá — többek közt — egy alexandriai szarkofágon: Kraus, Th. i. m. 56. o. 15. t., később előfordul Kisázsiában is: Mansel, A. M, Bericht über Ausgrabungen in Pamphylien, Jdl-.AA, 71, 1956. 98. sk. 49. kép (Perge-ből, kora: i. u. III. század I. negyede). 9 Altmann, W., Die römischen Grabaltäre der Kaiserzeit, Berlin, 1905. 59. skk. 53—55. képek, 2. t., hamwedreken: U. o. 46. o., 34—35. képek. 10 A motívum észak felé történő „vándorlása" szempontjából fontos pl. az aquileiai oltár: Brvsin, G., Aquileia, Udine, 1929. 144. o. 92. kép. 11 Pl. a magas művészi kivitelű emeritai oltárt (Hispánia): Serra—Ráfols, J. de C, „Emerita, Mérida" in Fasti Archaelogici, IV. 1951. 426. (nr. 4195) 429. o.: 104. kép. 27