A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)
Kádár Zoltán: Hellenisztikus római oltár a Déri-gyűjteményből
Kádár Zoltán Hellenisztikus—római oltár a Déri-gyűjtcményböl A debreceni Déri-múzeum nemrégiben megnyílt antik kiállításának egyik figyelemreméltó darabja Déri Frigyes gyűjteményéből származó domborműves „ara". Az oltárkő, mészkőből készült, reliefdíszes része hengeralakú, fejét többszörösen profilált rész képezi: egy széles, kiugró gyűrű alatt—két vékonyabb gyűrű közt—középen árkolt toms fut végig, fölötte pedig egy vékonyabb gyűrű következik, amelyre lapos félgömbszerű zárórész borul. A középső, hengeralakú testet az alapsíkból kiemelkedő dekoratív reliefkompozíció ékesíti: három, homloknézetben ábrázolt bikafejet szalaggal átkötött girland kapcsol össze, az ökörfejek közt elöl egy hét, hátul két osztott öt szirmú rozetta látható, középütt porzókkal. A bikafejek rövidszarvú, rövidfülű állatokat ábrázolnak, véséssel jelzett csomókba tömörített homlokszőrökkel, vastag szemöldökű szemmel, ráncokkal átszántott orral, széles orlyukakkal. A fejekről kissé megcsavart széles szalagok lógnak le. A henger alakú oltártörzs korong alakú talpazaton nyugszik, a hengert és a talpazatot kissé kiugró gyűrű köti össze. Az oltár feje hátul az ép rozetta fölötti részen nagy felületen letört. A lábazat elülső két helyen sérült, (mag.: 62. átm. 34 cm.; I— II tábla, 1. szövegközti rajz). 1 Az oltár jellegzetes díszítését alkotják a füzérekkel összekapcsolt bikafejek. Ez a motívum az antik művészetben különböző változatokban gyakran szerepel. Legelőször az i.e. II. századi építészetben jelentkezik díszítőmotívumként 2 , hasonlóképp ez időben az oltárokon is megjelenik 3 , a hellenisztikus iparművészetben azonban már a i.e. III. században találkozunk a girlandok közt megjelenő ún. bukranion („ökörkoponya") díszítő kompozícióval 4 ; (az i.e. I. században pedig megjelenik a szarvaskoponyadíszítés, az elaphokranion) 6 . Általában véve az oltárokon négy bukrania vagy elaphokrania látható együtt, füzérekkel összekötve.® Ha a szóban forgó motívum további megjelenéseit az antik művészet fejlődése folyamán végigkísérjük akkor megállapíthatjuk, hogy a római császárkorban, különösen az i. u. I. században, főként a tulajdonképpeni bukranion, vagyis az ökörkoponya motívum jelenik meg. A hosszúkás, vékony, realisztikusan ábrázolt ökörkoponya, gyümölcsökkel dúsan megrakott, szallagokkal átkötött girlandokkal összekötve —, különösen a klasszicizáló hagyományokat továbbfejlesztő koracsászárkori művészetben gyakori, Augustus, ill. a Juhus-Claudius dinasztia uralkodása alatt készült művészeti alkotásokon. Megjelenik az Ara Pacis Augustae dekoratív domborművei közt 7 a korai szarkofágplasztikában 8 nagyon gyakori a síroltárokon 9 általában véve a hengeralakú törzsű oltárokon Itáliában 10 és a provinciák 25
