A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Ferenczi Imre: Bocskai István és szabadságharcának emléke a néphagyományban

Julow Viktor Mata János költészete Mata János (1907—1944) neve egyéni stílusú, igen erőteljes, tömör előadású fametszetei révén jól ismert Debrecen műértő közönsége előtt. Kevesen tudják azonban, hogy a művész, aki alkotó éveit ebben a városban élte le, egy kötetre való verset

1 is hagyott hátra. Költői életműve úgyszólván teljes ismeretlenségét főképp az magyarázza, hogy mindeddig alig látott belőle valami is nyomdafestéket. Ez nagyrészt magán a művészen múlt. Vérbeli polihisztor — grafikus, költő, novella- és esszéíró, műfordító, filozófus, műgyűjtő, levéltárak, régi írások szenvedélyes kutatója, a román nyelv egyetemi lektora és a román kultúra értékeinek buzgó közvetítője

2

— volt, igazi „míves" természet, akit örökös alkotói nyugtalanság fűtött, magának a munkának az öröme elégített ki, és aki külső sikerekre érzéketlenül, szinte irtózott a nagy nyilvánosságtól. Költői magatartásában is a maga kedvéért s vigaszáért dúdolóra emlékeztet. Legalább is fejlődése első szakaszában, amelytől meglehetős élességgel különül el második szakaszának — torzója: az a néhány vers, amelyben először mutatta meg egész költői erejét, hogy utána mindjárt (1944 őszén, amikor a háború két frontja közé szorulva egy kósza golyó végzett vele) el is némuljon. Mindenesetre feltűnő, hogy ennek a rendkívül széles érdeklődési körű intellektuelnek a versei tematikájukban, hangulatukban aránylag igen szűk körben mozognak. Ez arra vall, hogy a költészetet csak bizonyos mondanivalóinak, élményköre csak egy szegmentumának kifejezésére tartotta fenn, mintegy kiegészítéséül grafikai és más téren végzett alkotó munkájának. Verseit mégsem tekinthetjük az életmű puszta melléktermékeinek. Kétségtelen művésziségük, s élete végén írt költői műveinek erősen haladó mondanivalója kötelességünkké teszik, hogy értéküket lemérjük, s számontartsuk őket Debrecen irodalmi hagyományainak sorában. Azok a kevesek, akik ezeket a verseket ismerik, Mata János líráját mint vérbeli filozófiai költészetet szokták emlegetni. Ez azonban csak bizonyos megszorításokkal igaz. Filozófus természet volt, tudományos szinten is foglalkozott filozófiával, doktori értekezését a görög bölcselet kezdeteiről írta. Ez annyiban tükröződik költészetén, hogy az elsősorban feltétlenül gondolati fogantatású, s mint ilyen, eléggé ritka típust képvisel a magyar lírában. Ahhoz azonban, hogy igazi filozófiai költészetről beszélhessünk, szilárd világnézetté kristályosodott, legalábbis nagy vonalaiban, főbb tételeiben zártan kiépített gondolatrendszer szükséges, amelyet a költő érzelmileg, indulatilag is mélyen átél, s szuggesztív, képszerű formában 23S