A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Ferenczi Imre: Bocskai István és szabadságharcának emléke a néphagyományban

Többek között ezeket mondja: „Itt a Zajgató-csárdánal egész ezred vasas németet szétzajgattak őseink, a hajdúk.. ."

5

* De kísérjük tovább Bocskai és hajdúinak küzdelmét. A Bocskai melléállott hajdúk 1604. október 15-ére virradó éjjel aratták az első nagy győzelmet Diószeg és Álmosd között, november 12-én pedig már bevonultak Kassára. Megállás nélkül kergették a császári hadakat nyugat felé. Nemcsak a Hajdúság, hanem Abaúj, Torna és Zemplén rendéi is Bocskai mellé sorakoztak. Básta serege ez év decemberében már Kassa alól is elvonul, onnan Eperjes felé s még messzebb hátrál. A nagy küzdelem végül is a Bécsben megkötött békével zárul le, s ezt követi 1606. december 29-én a hajdúkat megdöbbentő esemény, Bocskai halála. Az események valóban drámai gyorsasággal peregtek, ami már magában véve is alkalmas arra, hogy a titokzatosság fátyolával vonják körül a történteket. Csodálatos égi tünemények, rendellenes természeti jelenségek előzik meg Bocskai hadainak előrenyomulását, amelyek a nép hiedelme szerint a háborús idők bekövetkezésének biztos jelei. Weber S. ebből az időből több ilyen hiedelmet közölt a Szepesség vidékéről a Századok XVI. évfolyamában.

69 Példaképpen idézzük a következő csodálatos eseményt, amely 1606. június 6-án játszódott le. „Kis-Szebenben a nevezett napon, egy nemes Rákóczi nevű asszony kenyeret sütött. A kenyér felső héjából magas dagály nőtt ki, mely katonához egészen hasonló volt. A katona mellkasa és feje pánczéllal volt fedve, karjai levágva tűntek fel, a mell alatti rész azonban kígyókból állott."

60 Még jellemzőbb a másik adat. 1603. január 7—8. napján Leibitzen összejött 24 Szepes város lelkésze. 7-én este a hold felkeltésével a lelkészek egy másik holdat is láttak. Másnap, 8-án a felkelő nap két oldalán két melléknapot láttak fényleni, s „este mint reggel egy egész óráig valának láthatók a hold és a nap érintett tüneményei."

61 Bocskai csapatainak eme győzelemsorozatát már nem tudjuk nyomon követni a mondahagyományban. Két helyi mondát idézhetünk csupán, semmi többet. Sietünk azonban megjegyezni, hogy magunk sem törekedtünk kimerítő anyaggyűjtésre, s hogy a történeti, azon belül a Bocskai- és hajdú-hagyományok gyűjtését illetően még a kezdetnél tartunk. A szóban forgó két monda Legényén (Gömör m.) került feljegyzésre. Ezek közül az egyik elmondja, hogy „Bodrog-Szerdahelyen van egy épület, jelenleg gazdasági mellék épület, melyet a hagyomány a Bocskai hajdúi kaszárnyájának tart. Ma is mutogatják az épület egyik sarkát, melyhez a hajdúk addig vagdaltak, ütögettek egy árulót, míg szörnyet nem halt."

62 A másik így szól: „A bodrogszerdahelyi róm. kat. templom kriptájában fekszik egy Komenszky Ipoly nevű barát, kinek a szájára vert lakat ma is látható. Bocskai István verette a szájára a hajdúi által, mivel az egyik hajdúja által meggyónt titkot arra illetéktelennek mondta el."

63 Az Észak- és Nyugat-Magyarország területén élő, s nyilván a császáriakhoz húzó német ajkú lakosságot félelemmel töltötte el Bocskai seregének előretörése. Ezt mutatják a fentebb említett szepességi hiedelmek, de még szembetűnőbben igazolja a Bécsújhely mellett álló pitheni várkápolna felirata, amely Bocskai katonáinak ottani portyázását örökíti meg. A rettentő emlékezetül márványba vésett sorokat Schlegel P. közölte 1886-ban. Néhány sorát idézzük a feliratnak: 224