A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Bencsik János: A tiszacsegei porta és ház (Rekonstrukciós alap a tiszacsegei múzeumház berendezéséhez)

A keresztfalakra fektették a lakás egészén hosszában végignyúló mestergerendát. A szobában 5, a komorában 3, átalfa fekszik a mestergerendán. A pitarban félgerendák vannak, mert a hátulsó fele a padlásnak a szabadon hagyott kímínyajja. Az átalfákra fektetett, kb. 10 cm vastag nádréteg a padlás szilárd váza, melyet ami-felül betapasztottak. A padlást az eresz fölé is kiépítették. A padlás fölső sározása előtt készítették el a kéményt, illetve az egész tetővázat is. (2. ábra). A kéményt a pitar szabadonhagyott padlásrésze fölé emelték. 2. ábra. Pitar a kéményaljával. A pendely-kimínyt a négy sarokra állított kímínykarók tartották. A kímínykarók közeit náddal szüiiik be, megkorcolták, kívül-belül vastagon betapasztották. A kémény alakja csonka-gúla. Ahol a tető fölé emelkedik, ott kissé hasáb alakúvá válik. Erre ácsolták a kecskelábra erősített kímínykalapot, koporsó tetőt. A kéménykalap deszkából készült. A tetőszerkezetet tartó mestergerenda, szelemengerenda az épület végső falának külső oldalához állított egy-egy ágason nyugszik. Középen a pitar és a ház közötti keresztfalra állított ágas támasztja alá. A szelemengerenda egyenes, faragatlan fenyőfa. Ezen fektették kersztül a horgasókat méterenként egy-egy párt. A horgasokat felül páronként erős faszögek kötötték össze. (3. ábra). A horgasokra vízszintes irányban fektették rá az átkötő fákat, korcokat. Elöl és hátul is, három darab van. Az átkötő fákra fektették a nádkévéket. A második sor nádkévét, mely átnyúlik a tető gerincén egymásra törték. Ezután következik a tetőszegís. A szegest mindkét oldalt vékony husángokkal végigkorcolták. Az átkötő fák végébe a tetőnád végződéseinél csapot illesztettek, ezek а csapok tartják a szélső kévéket. A tető 207