A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén

rezet, vagy kaucsukot ütnek bele.

108 E remek technikával készült karikásokból a Déri Múzeum gyűjteménye több mint 100 darabot őriz.

109 A csinossággal keveset törődő juhászok, kondások rendesen egy keresetlen tölgyfa vagy igen egyszerű díszű nyélre, minden díszítés nélküli, szerény kenderből fonott ostort vagy ócska kötelet kötnek és kész a terelő ostor. A kondásnál szükséges használati eszköz hétköznapra. Munkára nem is való, mert a disznó után mindig vízben jár. A szíj ostor ha vizet kap és nem kezelik megszárad, könnyen törik, mert a szíj nem bírja a vizet.

110 Természetesen a kötélostort is zsírozza, hogy ne ázzon el, bár a zsír igen hamar eleszi a kötelet, mert elavasodik. De ünneplőben ő is díszes karikást visel. A juhásznak nem nagyon van rá szüksége, nem is igen használj a, legfeljebb olyan „kínszeredett juhász" „paraszt juhász" tart a kocsisokéhoz hasonló ostort. Az utóbbi 10 évben egyre ritkábban csinál karikást a pásztor. Gyakran szíjgyártónál rendeli, aki a nyelét nem veri ki csak felpillangózza. Nem is tartják olyan jónak, de megveszik, mert így könnyebben hozzájutnak. Ma egy jó karikásostor ára 500 Ft-nál kezdődik. Ha leteszik, mindig árnyékba helyezik, vagy a kunyhóban felakasztják. Deleléskor pedig kígyójával a kútba csüngetik, a nyele pedig a kút káváján kívül lóg. Ezt különösen a csürhések, kondások csinálják, hogy a disznó meg ne egye az ostort, így nem szárad ki annyira a forró napon. Ezért delenként még egy kis zsírral is megkenegetik. A karikáskészítés igen sokrétű munka a készítő több apró szerszámmal dolgozik. Az alábbiakban Némethy Lajos 51 éves nyugdíjas pásztor karikáskészítő szerszámait mutatom be,

111 aki 1938-ig kint pásztorkodott a Hortobágyon, majd a Hortobágy szélen, s az ostorkészítést egy tiszacsegei, Olasz Imre nevű pásztortól tanulta. Ma is készítget karikásokat, de leginkább csak a debreceni zsibogón szokta értékesíteni. Szerinte az ostor készítéséhez szükséges: Szerszámok: 1. Hasihasgató. Fenyőlécdarab, rajta dróttal felerősítve egy nyeletlen vaskés. Aszerint, hogy a kést hova ütötték, változott a hasi vastagsága. Készült 1925 körül. 2. Faragóbalta. A karikásnyél kinagyolására használták. Bolti áru. Az 1940-es évek elejéről való nyelével együtt. Nyele akácfa. A rászegzett bőr a jobb fogás kedvéért van rajta. 3. Faráspoly. Vasból készült szerszám. Faragás után ezzel simította le a nyelet. Bolti áru. Nyelével együtt az 1940-es évek elejéről. Nyele fenyőfa. 4. Fogó, vagy harapófogó. Drótvágásra, szeghúzásra használja a karikás készítésénél. Bolti áru. Az 1940-es évek elejéről. 5. Kalapács. (Elhasznált franciakulcs egyik fele.) A fejbőrök szegelésére és a pillangók lyukasztásánál ezzel üti a lyukasztókat. Találta az út mentén az árokban 1939 körül. 6. Bőrvágókés. Nagyobb darab, vastagabb bőrök vágására használja, ahol az ollóval nem lehet bánni. A késen látható egy markolatbőr. (A cipészek is használják.) Vasüzletből szerezte be 1941 körül. 7. Olló. A pillangók vágására, bőr díszítésére használták. Bolti áru 1950 körül. 185