A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén

némely pásztor nem szereti, maga hasgat kézzel, hogy hasiszíja sugár legyen. Ebből készíti a karikásostort. Egy karikás lehet 6—8—12—16— 18—24—32 ágú. Természetesen fonása is eszerint igazodik. A harminckét ágas fonás a legszebb, legnehezebb munka, melyet szépen ügyesen megfonni úgy, hogy ne legyen nehéz, rendkívül nagy ügyesség kell. Ehhez a pásztor a hasit nagyon vékonyra hasogatja és nagy gonddal fonja meg. A pásztor szerint legjobb a 12—16 vagy 24 ágú fonás, melyet leggyakrabban készít, melyhez nem is kell olyan nagy munka és nem nehéz vele dolgozni. Az ostorfonás úgy történik, hogy a pásztor egy darab kenderzsineget vagy vékony kötelet vesz, vagy pedig egy vastagabb szíjat hasít, és erre mint bélre fonja a hasit. A fonás megint úgy történik, hogy a két végét a nagy lábujjára köti, néha fogja valaki, esetleg kiköti kútkávához, ajtófélhez, másik végét derekára köti és annyi ágú hasi szálat, amennyire akarja fonni, ráerősít, aztán fonja, ahogy halad úgy ereszti. Rendszerint négy ággal kezdi, a többi ágakat fokozatosan ereszti bele. A fonáskor a körmével jól rászorítja az egyes hasiszálakat, hogy azok keményen álljanak. Ezt a fonást körmönfontnak

101 nevezik. Szólásmondásainkban gyakran használt kifejezés, hogy valakire, különösen a sokoldalú, csavaros észjárású emberre azt mondják, körmönfont. E kifejezés az ostorfonására utal vissza, hiszen a körmönfont ostor igen bonyolult és sokrétű. Az ügyesebb pásztor a hasiszálakat megszíleli, vagyis éles szélét legömbölyíti, hogy a fonás egységesebb legyen. A legszebb fonás a kígyóháti fonás, amikor a fonás úgy mutat, mint a kígyó pikkelye. Leggyakoribb a zabszemfonás, ahol rombusz alakúra fonja ki a szemeket. Ennél sokkal munkásabb a kockafonás, amikor a szemeket szabályos kockává köti ki, de itt minden szálat külön kell szedni, míg a rozmaringfonásnál párosan veszik a szálakat. Mikor a sudarát kifonta, akkor megcsinálja a felső részén az ostornyelet. Itt a belet gömbölyűén áthajtja, erősen leköti, ez a kerek görcskötés. A kötés környékét pillangóval kirakja, néha sallangot is tesz rá, és az ostornak ezt a felpillangózott részét nevezi ostorteleknek, s az ostort telekszíjjal kötik a nyélhez. Erre az ostortelekre néhány forhant csapót is köt. A csapótartó szíjra azért, hogyha használat közben elcsapná a csapóját, köthessen újat az ostor elé. Az ostortelek után következik az ostorderék, mely 1—1,5—2 m hosszú, lefelé folyton vékonyodó hasi fonal. Az ostor derekából nyúlik ki a rugó, mely rendesen dupla szíjból van összerakva és 40—50 cm hosszú. Ezután a csapószíj következik, melyre a csapót hurkolják rá. A csapó lósörényből vagy farkszőréből készül.

102 A karikás részei tehát: markolat vagy nyél. Ezen van pillangó, ami díszkötéssel van felerősítve. Felső végén levő lyukra van a bürfej felerősítve, felszegezve. A bőrfejen levő lyukon húzzák át a telekszíjat, mely a telket fogja, a kígyónak is nevezett ostort a felpillangózott, apró háromszög alakúra cakkos bőrdarabbal feldíszített, sallangozott telek tartja. A kígyó vagyis az ostor sallangjánál legvastagabb. Ha ezen a részen nem vastag és nem nehéz az ostor, nem ér semmit, mert akkor nincsen járása, vagyis nem rúg. A kígyóban belül kenderkötél van, mely rendszerint istrángszár esetleg borjúvagy csikófék szára, erre fonják a szíjakat. A 16 vagy többágú ostorba bélnek kevesebb kötelet tesznek. A kígyóból kinyúló rugószíjat szurkos fonallal erősítik a kígyóhoz. Rugószíj kétféle van, dupla és egyes. A duplát hasiszíjjal összevarrják. Ehhez csatlakozik a csapószíj, amin a csapó van. 182