A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Ikvai Nándor: Néprajzi adatok a debreceni vaseszköz-lelethez

Ikvai Nándor Néprajzi adatok a debreceni vaseszköz-lelethez Középkori régészeti leleteink néprajzi értékelésével csak szórványosan,, adatokra hivatkozva találkozunk az irodalomban. A régészeti kutatás is főleg az ókori anyag feltárására törekszik és legtöbbször csak mellékesen, vagy viszonylag kevés alkalommal kerül sor a közép- és koraújkori leletek bemutatására, иgy tűnik, mintha ez a korszak, és itt is főleg a XV.— XVIII. századi adatok a néprajznak még nem, a régészetnek pedig már nem tartozna a kutatási területére.

1 Ha megvizsgáljuk eddigi eredményeinket, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy éppen ez az a kor, ahol a két rokontudománynak együtt kell dolgoznia. A régészek néhány esetben önmaguk próbálkoztak eredményre jutni, mint ahogy azt Szabó Kálmán régészeti jellegű, de sok néprajzi adattal színesített munkájából is láthatjuk.

2 Néprajzi kutatóink Ecsedi Istvánon,

3 valamint Györffy István és Bátky Zsigmond kísérletein kívül,

4 főleg újabban foglalkoznak a középkori régészet eredményeivel. Az 1960-as év nyarán, érdekes, kilenc darabból álló középkorvégi vaslelet került elő a Debrecen-Sámsoni út melleti városi homokbánya déli részén (a 2,5 km-t jelző útkővel egyvonalban).

6 Az előkerült vastárgyak néprajzi értékelése eléggé bonyolult feladatnak látszik, minthogy a kovácsmesterség néprajzi feldolgozására még nem került sor és az eddig megjelent néhány közlemény is főleg csak a sok archaikus vonást őrző cigánykovácsok munkájával foglalkozik.

6 Falusi kovácsaink, egészen az elmúlt időkig, sőt sok helyen még napjainkban is hagyományos szerszámkészlettel dolgoznak. Középkori műhelyleltáraink közel ugyanolyan szerszámokat említenek, mint amilyenek még a mai napig is megtalálhatók a falusi műhelyek legtöbbjében.

7 A hagyományok alapján dolgozó mesterek és a régi, megszokott formákhoz ragaszkodó megrendelők éltették napjainkig a középkori mesterfogásokat, munkamódokat és munkadarabokat. Ezek a hatások éltették a még egyszerűbb eszközökkel dolgozó cigánykovácsok munkáját is. Az előkerült formák nem újak. Szinte valamennyi azonosítható, párhuzamba állítható a múzeumok mai korból és a közelmúltból gyűjtött anyagával. A lelet egyik legérdekesebb darabja a nádvágó (V. Tábla), amelyhez hasonlót csak régészeti anyagból ismerünk. Szabó Kálmán ugyanilyen, szinte méretre is egyező, XIV. századbelinek mondott nádvágót közöl Kecskemétről.

8 Ecsedi István, idézett munkájában tévesen sarlónak jelöli meg az eléggé elkopott és rozsdásodott, csorbán előkerült nádvágót. A forma és a méret arra enged következtetni (mint ahogy azt a tanulmány 1. sz. 14a