A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség

több sátrat állítottak föl, akkor is percenteseket hívtak meg árusítani. A kereskedelem behatolásának a készítők és vásárlók közé ez a legkezdetlegesebb formája. Nyíregyházán a percentesekből az idők folyamán kialakultak önálló kereskedők is. Ugyancsak századunk harmincas éveiben kértek többen ipart mézeskalács készítmények árusítására. Ezek ugyan nemcsak mézeskalácsot, hanem cukorkát, hűsítő italokat és gyümölcsöt is árusítanak. Elmondható azonban, hogy a mézeskalácsos mesterek nem fogadták szívesen a kereskedői réteg kialakulását, mivel ez jövedelmüknek egy részét elvette tőlük. A múlt század utolsó évtizedeitől a vásárok mindinkább vesztenek jelentőségükből. A kereskedelmi élet újkori formája mindinkább kiszorítja a régit. Ezért próbálkoztak maguk is üzletek felállításával biztosítani mindinkább ingadozó létalapjukat. A vásárok és vásározás hanyatlásának egyik legnagyobb oka a vasútvonalak kifejlődése, amellyel hamarabb lehetett megközelíteni a nagyobb városokat, ahol az üzletekben könynyü megvásárolni a szükséges árut, nem kell várni a megvétellel egy-egy környékbeli vásárra. A községekben és falvaknan kialakult üzletek is hozzájárultak a vásárok hanyatlásához. Ma már a városok bővülő forgalma nap mint nap bonyolítja le a régi híres nagy vásárok zsongó forgalmát. JEGYZETEK 1 Gergely ffy András: Technológia, vagyis a mesterségeknek és némely alkotmányoknak rövid leírása. Pozsony, 1809. 46—47. 2 Ecsedi Istoán: A debreceni és tiszántúli magvar ember táplálkozása. Debrecen, 1935. 134. 3 Zelizy Dániel: Debreczen sz. királyi város egyetemes leírása. Debrecen, 1882. 264. 4 Kuthy Lijos: Hazai rejtelmek. Pest, 1846. I. 81—82. 5 Fábián Gyula: Mézeskalács. NÉ., XIV. 1913. 89—99. 6 Gnnda Béla: A magyar gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodás kutatása. Budapest, 1948. 10. Kny. a Magyar Népkutatás Kézikönyvéből. 7 Ecsedi Isiván: i. m. 140—152. 8 Végh József: Mézesbábsütő minták faragása a Tiszántúlon. NÉ., XXX. 1938. 102—110. 9 Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalács. Alföld, V. 1954. 4. sz. 66—71., — Adatok a karcagi mézeskalácsosság néprajzához. Jászkunság, II. 1955. 34—38. — Mézeskalácsos mesterség Nyíregyházán. Szabolcs-Szatmár megyei Néplap, XI. Nyíregyháza, 1954. október 24. sz. 4. — A magyar mézeskalácsosság kialakulásának kérdéséhez. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1957. Debrecen, 1958. 73— 82. — A magyar mézsörkészítés. Műveltség és Hagyomány, III. Budapest, 1961. 107—121. 10 Adatgyűjtő munkámat Debrecenben már 1950-ben megkezdtem. Karcagon 1951. júliusában, Nyíregyházán 1951. szeptemberében és októberében gyűjtöttem. A szerencsi, sárospataki és sátoraljaújhelyi mézeskalácsosok munkáját 1954. júniusában tanulmányoztam. A debreceni mezeskalácsossagról a Magyar Népművészet с sorozat részére 1954. évben készítettem monográfiát. A sorozat kiadása pillanatnyilag szünetel, tanulmányom ezért nem jelenhetett meg. Rövidített formájában most lát napvilágot. 11 Sőtér Kálmán: A méh és világa. Budapest, 1908. I. 23—24. 12 Alföldy András: Pannóniai agyagminták és vonatkozásaik a császárkorra. Archaeologiai Értesítő, XXXVIII. 1918—1919. 1—41. 13 Haliczky Antal: Szombathelyi régiségek. Tudományos Gyűjtemény, 1823. XI. 11—12.; Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban. Budapest Régiségei, XI. 1932. 244. 134