A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség

tűkkel írta ki díszes dekorációk között a régi sátraira. Az első vers felett Hófehérke és a hét törpe volt látható: Hófehérke találd ki hol voltam, hoh Mézest hoztunk neked a Kerékgyártótól. Legjobb mézest hol is vegyél Ne törd fejed vándor, Megtalálod piros szíven Kerékgyártó Sándor. Keresd, hol a piros szív, Legjobb mézes ezzel hív. Debreceni mézes vevők álma, Piros szíven Kerékgyártó márka. A vásározók nagy forgatagában, sok tekintetben szigorú szokásjog uralkodott. így pl. ma is tartják azt a szokást, hogy nem szabad egymás sátra elől elcsalogatni a vevőket, nem szabad egymás munkáját ócsárolni — ezt mint már fenntebb említettem — már a különböző céhlevelek is megtiltották. A céhes szokás ebben az esetben is túlélte a céhek életét.

152 Nem szabad egy-egy vásáron addig sátrat verni, míg minden mester meg nem érkezik, el nem döntik a sorrendet és meg nem állapodnak az árakban. A mesterek és a vásárlók közé már elég hamar behatol a kereskedői réteg. Már a debreceni 1812-es classificatio is említ compactorokat. A compactor „maga nem műveli a mesteréségét, másoktól kért kész Munkát árulgatja."

153 Csatkai Endre is tudósít arról, hogy vándorkereskedők is foglalkoztak mézeskalács árusításával, bár ezt már 1852-ben is tiltják.

154 A céhek féltékenyen őrizve jogaikat mindig igyekeztek nehézségeket gördíteni a kereskedői réteg kialakulása elé. A kereskedők mégis behatoltak a mézeskalácsosok és a vásárlók közé. A XIX. század második felében az iparokat szabályozó rendelkezések is lehetőséget nyújtanak arra, hogy kereskedők is foglalkozhassanak az áruk közvetítésével. Tudomásom szerint a XX. század harmincas éveiben jelenik meg a mézeskalács árusításával foglalkozó első kereskedő. Korábban egy-egy mesterembernek volt vásáronként alkalmazott eladója. Az egyik ilyen vásározó a harmincas években függetlenítette magát és most már a maga nevében árusította a mézeskalácsosoktól vásárolt árut. A kereskedő vásárolt debreceniektől is, de még inkább a nyíregyházi mézeskalácsosoktól. Üzlete a Csapó utcán, a piac mellett, forgalmas részen volt. Az üzlet berendezése és kirakata teljesen beleillett más kereskedők boltjai közé. Üzletet mézeskalácsos mester is nyithatott. Kerékgyártó Sándornak a város központjában (Batthiány u. 4.) ma is van üzelete. ő is kb. 30 éve rendezte be üzletét. Az áru üvegezett szekrényekben és fiókokban van elhelyezve és éppen úgy árusítanak, mint más kiskereskedésekben. A nyíregyházi mézeskalácsos mesterek sok esetben már nem maguk árusítanak, átadják áruikat percentes árusoknak, akik az eladott készítmények után tízes percentet kapnak. Az áru ebben az esetben még a mesteré. Minden mézeskalácsosnak megvolt az árusa, aki rendszerint nyugdíjas, s az árusítást csak mellékkeresetként űzte. Amikor még egy-egy vásáron 133