A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség

sátor nagysága változó, mindenki az igényeinek megfelelő nagyságúra csináltatta. A sátornak ezt a típusát egy ponyvából, hat karvastagságú rúdból, négy vascövekből és kötélből állítják össze. A ponyvát a négy rúd tartja. A rudak végét négyágú, kissé egyirányban meghajlított vascsőbe, úgynevezett сеШа/гшЪа dugják bele, amely lapos gúla alakot ad a ponyvának. Celtlájzni helyett még nem is olyan régen vastag kötéllel erősítették össze a négy rudat. Ez azonban kevésbé volt alkalmas, mert a rudak végei kikoptatták a ponyvát. A ponyvát négy sarkánál erősen lekötik a rudakhoz. Ezután leverik a földbe a sátor két hátsó karóját, amely kb. 20 cm magasságra áll ki a földből. A hátsó két ponyvatartó rudat ehhez kötik, az első két rúd végét a sátor elején, kissé ferdén álló aufhiblin levő hurokba akasztják. Ezután rögzítik a sátrat a két első sarok irányában levert karóhoz. E nélkül a sátor nem állna meg, mert az aufhibli nincsen leverve a földbe. (18. ábra). A sátor két első rúdjára kötik fel elöl a felállított pult felett a szögeslécet. Erre akasztják fel az ejzolt szíveket. A szöges léc alá, a sátor elejébe állítják a pultot, pudlit (Nyíregyháza), amely rendszerint öt szál deszkából áll. A deszkák nincsenek asztallá összedolgozva, mivel így nehezebb lenne a szállítása. A deszkákat csak a sátor felverése után állítják rá a magukkal vitt kecskelábakra. A belső deszkára két végén egy-egy 20 — Ж) cm-es fadarabot állítanak, amelyre még egy deszkát fektetnek rá. Ezt poícnak vagy pud/ínak nevezik. Készítenek néha két lépcsőzetű polcot is, ezt duplapudlinak nevezik. A vásározó asztalt durva vászontakaróval, santuggal, majd egy vékonyabb terítővel takarják le. A vásározó asztalokon mindennek megvan a megszokott helye. Elöl a polcok előtt a csomagolatlan tészták vannak, néha üvegdobozban. A csomagoltakat a polcon vagy a pulton helyezik el. A nagy tükrös szíveket napjainkban már a díszes csomagolt mézestésztákkal együtt a polchoz támasztják. A sátor külső képének kialakítására, díszítésére nagy figyelmet szentelnek. A vásárlók figyelmét a sátornak kell felkeltenie, bár a kirakott áruk elrendezése, a sátor külső képe nemcsak a vásárlóknak, hanem a szakmabelieknek is szól. Célja az, hogy egymásnak is megmutassák készítményeiket. Sólymos Ede feljegyzése a bajai mézeskalácsosokról röviden ezt így foglalja össze: „Ki kell tenni a sátorba, hogy lássák ki tett ki magáért."

151 A pult két végén állt valaha a gyertyaléc, amikor még a gyertyák árusításával és készítésével is foglalkoztak. Két függőlegesen álló léc felső részére erősített harmadik lécbe szegek voltak beverve, erre akasztották a gyertyákat. A vastagabbakat egyenként, a vékonyabbakból többet összekötve függesztették fel. A vásárokon árusító kismestereknek jó kereskedőknek is kellett lenniük. A mézeskalácsosság területéről is lehetne példákat felsorolni arra, hogyan sikkadt el egy-egy tehetséges ember munkája a jó kereskedelmi érzék hiánya miatt. Debrecenben Kerékgyártó Sándor a legjobb kereskedői érzékkel rendelkező mester. Sátrán a következő felirat olvasható: „Debrecen, egx\etlen régi (néh. Szentessy és Czobor) mézeskalácsos családja KERÉKGYÁRTÓ SÁNDOR Arany és ezüst stb. éremmel kitüntetett ezüstkoszorús MÉZESKALÁCSOS mester Debrecen, Batthiány 4. sz. Debrecen első vizsgázott mézeskalácsos különlegességeket készítő mestered Jellemző kereskedelmi ezekére a következő néhány szava is: ,,Büszke voltam a jó árura, szívesen árusítottam, ez nekem külön élvezetet jelentett." Kerékgyártó Sándor a vásározás terén is utolérhetetlen. Az alább közölt kis versikéket is szembetűnő ber 132