A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség

tutnit (13. ábra) helyeznek. A tuinik (Sátoraljaújhelyen és Szerencsen tutli) nagysága és kifolyó nyílásának formája alapján öt típust különböztethetünk meg: 1. levegőcső (kifolyó nyílása kerek, átmérője 1—2 mm). Levegőcsőnek azért nevezik, mert munka közben ezt nem nyomják rá a tészta felületére, hanem fölötte végighúzva nyomják ki rá a díszítő masszát. 2. Levelező (kifolyó nyílása keskeny, hosszú hasadék, melynek egyik oldalán kis ék alakú bevágások vannak). Ezzel, mint ahogy neve is mutatja a piros, tükrös szívek zöld leveleit készítik. 3. Ramflizó (hasonlít az előzőhöz annyi különbséggel, hogy keskeny, hosszú kifolyónyílásának mindkét oldala recés. így a kifolyó masszába barázdákat vág). Ezt a tészta szélén, a tükrök és a képecskék keretezésénél használják. 4. Margaré13. ábra. Tutnik tázó vagy rózsázó (kifolyó nyílása az előzőhöz hasonló, de azt nagyságban jóval meghaladja). Ezekkel a kerek alakú virágokat nyomják a tésztára. 5. Tufnizó (az előző típusnak kisebb kifolyónyílású változata). Az ejzolásii'dl a munkát végző jobb kezében tartja a megtöltött ejzoszsákot és a tészta felett majd azon csúsztatva egyenletesen nyomja a kifolyó masszát a tésztára (XV. tábla). Munka közben nagyon kell vigyázni arra, hogy a nyomás és a rajzolás egyszerre és egyenletesen történjék, mert másként a kifolyó massza vagy megvastagszik, vagy elszakad. Egyszerre 15—20 azonos típusú, egymás mellé helyezett szíven végzik el ugyanazon díszítőelem felrakását. Egyszerre ramflizza mindegyiket körül, s miután mindegyik tésztán elvégezte ugyanazt a munkát, csak akkor tér át egy másik díszítőelem ejzolására. Általában megjegyezhető az, hogy a debreceni mézeskalácsosok a piros szívek díszítését a tészta szélén kezdik meg, onnan haladnak mind beljebb a tészta belső része felé (14. ábra). Az alapfestés megszáradása után először a tészta szélének, a tükörnek és a képecskéknek keretezését, ramflizáskt végzik el (14/2. ábra). Ehhez a legtöbb esetben fehér színű anyagot használnak. Ez ad a leghatározottabb keretet a többi díszítménynek. Ritkábban, különösen a nagyobb szívek díszítésénél szokták alkalmazni a satírozást. A satírozás esetében a zsákban hosszában két-három részre osztva egymás mellé kettő, esetleg három színű masszát tesznek. A kinyomásnál egymás mellett jelenik meg mindkettő vagy mindhárom szín. A satírozásnál a színhasználat eléggé kötött, a fehérhez rendszerint kéket, ritkábban pirosat vagy rózsaszínt használnak. Ritkán alkalmazzák a nemzeti színű ramflizást. A szív alsó csücskétől a felső beékelődésig húzódik mindkét oldalon a legtöbbször sárga színű csigavonal, s a felső részén kacskaringós csigavonalban végződik (14/4. ábra). A levegőcsővel készített díszítményt a nagyobb szíveken szokták duplán is húzni. Az ejzolt szíveken, közvetlenül a csigán belülre kerül a belsőramflinak nevezett, eléggé szabad jellegű díszítmény (14/4. ábra). Ezt, — mint a közölt szíveken is látható — többféleképpen készíthetik el, teljesen a készítő ötletességétől függ. Ez a díszítmény teszi a piros szíveket élénkebbé, változatosabbá és mozgalmasabbá. Uralkodó itt is a fehér szín használata, de alkalmaznak kéket, sárgát és rózsaszínt is. Leggyakoribb eleme a belsőramflinak a csigavonal belső részén futó, cakkokat képező díszítés. A belsőramfli a csigavonaltól a képecske vagy tükör két oldalán 120