A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség

idején és századunk húszas-harmincas éveiben a magyar függetlenségi harc és a magyar szabadság reményét ébresztgette és támogatta haladó mozgalmainkat. A Déri Múzeum mézeskalácsos formagyűjteményében egy valószínűleg a múlt század végén faragott tányér található, amely Csokonai mellképét ábrázolja, s rajta „Csokonai Vitéz Mihály 1773-—1803" felirat olvasható. Valószínűnek tartom, hogy ezt a formát nem mézeskalácsos faragta, ezt szokatlan mélysége, faragóstílusa és a megszokott díszítőelemek elhagyása is bizonyítja. Talán valamilyen évfordulóra készülhetett.

122 A nagyobb formák mindig gazdagabban díszítettek, a kisebbek sokkal egyszerűbbek. A debreceni mézeskalácsosok készítenek olyan nagyságú tányértésztákat is, amelyekhez nincsen faragott formájuk. Ezek körvonalait díszítmény nélküli, úgynevezett simaformávai ütötték ki vagy kerek papír mellett vágták ki és drukkotokkal díszítették (XVIII. tábla). A mézeskalácsos formák közül a legzsúfoltabb díszítményű a baba vagy más néven báb. Ezeken a legtöbb esetben felfedezhetjük a régebbi típusú, négyszögletes pólyát a keresztben többször körülkötött szalagokkal. A pólya és a szalagok nagyon díszesek. A gyermeknek legtöbb esetben csak az arca látszik, de vannak olyanok is, amelyeken a csecsemő felsőteste és a két karja kívülmarad a pólyán. A gyermek arca minden esetben öreges, fején virágdíszes főkötő, az álla alatt megkötött masni és a forma alsó részén a visszahajtott pólya látható (XIX. tábla).

123 A vásárlók körében az egyik legkedveltebb forma a huszár, Karcagon Rákóczi-huszár. A huszár lovon ül, kezében kardot tart, nadrágja és mentéje zsinóros, fején minden esetben magas csákót visel. A ló büszke tartású, díszesen felszerszámozott, sörénye egy vagy több ágba van fésülve. A nyereg és a takaró különösen díszes. A ló minden huszárformán lépő mozdulatban ábrázolt, lába alatt gazdagon virágos mező látható. A ló két első lába előtt gyakran címer található. Az egész kompozíció — különösen a régi formákon — igen aránytalan. Az alak felsőteste a lábához viszonyítva nagy, a ló rövid és aránytalan, akár a középkori freskókon (XX. tábla).

124 A debreceni szít» forma szépségéről és ornamentikájáról híres. A mézesszívek esetében is a nagyobbak sokkal gazdagabban vannak díszítve mint a kisebbek. A kisebbek díszítménye csak egy virág, a nagyobbakon már egész virágcsokor, felírással és néha emberábrázolás is kerül rája. A XVIII. században faragott szíveken az ornamentika még nem növényi eredetű. A virágos díszítmény csak a XIX. században terjedt el és vált uralkodóvá. A Déri Múzeum mézeskalácsos formái között van egy nem debreceni eredetű, 177 l-ben faragott szívforma. Az előtérben egy férfi és egy nőalak látható, a háttér éppen úgy mint sok középkori festményen, városrészlet. Kompozíciójában, az alakok elhelyezésében és ruházatában, az épületek stílusában és a forma egész hangulatában a gazdag barokk világ sugárzik felénk. A XXI. táblán látható szív a XIX. század második felében készült. Ennek ellenére ornamentikája a XVIII. század formafaragásának hatásaira utal. Valószínű, hogy egy legalább százéves forma lemásolásából keletkezett. A szív közepén levő váza és virág mellett két oldalon egy hegedülő férfi és egy gitározó nő alakja látható, alattuk „Szív a szívnek" felirat és két egymást fogó s összelakatolt kéz utal a két alak kapcsolatára. Az utóbbi 60—80 évben — mint fentebb utaltam rá — a faragott szívek ornamensei között már csak a növényi díszítmények maradtak, illetve honosodtak 116