A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség

tányér, 2. a pólyást ábrázoló baba vagy báb, 3. és a többi formatípust (ember-, állatalakot, szívet, kardot stb.) magába foglaló tokni. A debreceni mézeskalácsos mestereknek általában 30—40 db. a formaállománya. Sárospatakon már valamennyivel kevesebb, Karcagon és Nyíregyházán alig 10-—20 formája van egy-egy mézeskalácsosnak. Minden formatípusból van többféle nagyságú. A különböző nagyságú formákat Debrecenben a korábbi századokban használatos áraikról nevezték el. Volt 1, 2, 5, 10, 15 és 20 garasos, illetve garasért árusított mézeskalács. Ma már — valószínűleg a pénz és az árak változása miatt -— a szám mellett a garast elhagyták, de a formát és a belőle készített tésztát ma is egyesnek, kettesnek, ötösnek, tízesnek stb. nevezik. A forma, illetve a tészta nagysága a szám emelkedésével nő. Az egytípusú formákból (pl. huszár, szív, baba stb.) álló különböző nagyságú formasorozat neve gattung. Nyíregyházán valószínűleg a formák kis száma miatt, nem különböztetik meg a debreceni mézeskalácsosoknál szokásos számokkal. Általában minden típusból egy-két formájuk van s ezért csak kisebb és nagyobb formákról beszélnek. A legrégibb mézeskalácsos forma, melyet az ókorban már a rómaiak is használtak, a tányér. Formája mindig köralak. A díszítmény a tészta szélétől beljebb egy kisebb körben van. Ezen kívül némelyiken csak a mézeskalácsos és a város nevének bevésése, esetleg egy kis levélfüzérrel összekapcsolva található. A díszített belső részt körben — mintegy keretképpen — kör alakú bevésés, az egyes régi daraboknál levélkoszorú övezi. A tányér szélén több esetben vésett csipkézetet találunk. Amelyiknek sima a széle, azt sütés előtt kézzel szokták csipkézni. A legrégibb faragású debreceni tányérok geometrikus díszítményüek. A mértani ornamentika a középkori népművészet stílusát őrzi. Némely esetben azonban ezeken a díszítmény ekén már felismerhető a későbbi növényi díszítőelemek csírája is. A Déri Múzeum egyik, XIX. század első felében faragott, körzővel díszített formája az ácsolt ládák díszítményeihez hasonló ornamentikája már magában rejti a virágdíszítést. Némelyik geometrikus díszítményű tányér mellett már megtalálhatók apróbb virágdísz!tmények is (XVII. tábla).

120 A debreceni tányérokon körzővel rajzolt csillagdíszítményt később ugyancsak a naturális virágdíszítmény váltja fel. A geometrikus díszítményű mézestányérok mind a mai napig igen kelendők. A múlt század közepén készített tányérok között vannak olyanok, amelyek debreceni témájúak. A XVII. táblán közölt tányér Debrecen régi címerét örökíti meg.

121 A Déri Múzeum gazdag formagyűjteményének egyik tányérformáján a debreceni 1948—49-es szabadsághősök emlékműve, a sziklán ülő oroszlán látható, s rajta „MDCCCXLIX Augusztus 2" felirat olvasható. Ezek a formák hasonlóak azokhoz a XVII;—

XVIII. századi ütőfákhoz, amelyek díszítménye pénzekre, érmekre vezethető vissza. Az elmúlt két-három évtizedben a Nagytemplom képe került rá a debreceni tányérokra. Ez azonban nem vallási szimbólum, hanem a város jelképe. Jellegzetes díszítőelem a tiszántúli,, de különösen a debreceni formákon, különösen a kardokon és a tányérokon a régi magyar címer (XVIII. tábla). A haladó szellem Debrecenben és környékén a népművészet, népirodalom s a népköltészet más területén is élt. Itt csak azt említem meg, hogy Sárosi Gyula Aranytrombitájának a nép közé került kéziratos példánya a debrecenkörnyéki (Tiszavasvári) parasztság kezén forgott közkézen. A magyar címer ábrázolása és propagálása a nép között a reformkorban, a Habsburg elnyomás s* 115