A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség

viselte. Debreceni kollégái több általa faragott formát használnak mind a mai napig. A debreceni mesterek közül — mint már utaltam rá —- az utóbbi évtizedekben csak a nemrégiben elhunyt Kálmánczhelyi Ferenc tudott formát faragni. Készítményei megtalálhatók minden debreceni mesternél, sőt Karcagon, Nyíregyházán, Berettyóújfaluban és Sárospatakon is. A budapesti Néprajzi Múzeumban is őriznek néhány formáját. A Néprajzi Múzeum népművészeti kiadványában Kemény György is elismeréssel emlékezik meg faragóművészetéről.

117 Formáit könnyen ki lehet válogatni stílusa és jellege miatt a többi formametszők készítményei közül. Az utolsó formát századunk negyvenes éveinek elején faragta. Kálmánczhelyi Ferenc az utolsó debreceni formafaragó a közelmúltban hunyt el és vele jutott sírba egy hagyományos, országszerte ismert formametsző technika. A legidősebb karcagi mézeskalácsos asszony K. Nagy Istvánné szerint a múlt század hetvenes éveiben még nem ismerték Karcagon a fa formákat. A tésztákat kézzel díszítették. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy egyetlen olyan formát sem találtam Karcagon, amelyet a XIX. század végénél korábban faragtak volna. Kiforrott technikájú, művészi színvonalú formametsző sem volt Karcagon. Ennek talán legfőbb oka, hogy nők képviselték a mesterséget. Egyik-másik mézeskalácsos asszony férje (Cseppentő Lőrinc és Vadai Imre) metszett ugyan formákat az első világháború előtt, de készítményeik eléggé kezdetlegesek. A karcagiak legszebb formáit Kálmánczhelyi Ferenc faragta.

118 Nyíregyházán sincs olyan mézeskalácsos, aki értene a formafaragáshoz. Emlékezetük szerint az utolsó formametsző az 1930 körül elhunyt segéd, Váhony Mihály. Azt tartják róla, hogy nemcsak a régi minták után dolgozott, hanem újakat is készített. A formametszés a következő módon történik: A jól kiszáradt körte vagy diófát a mester felfűrészeli három-négy cm-es deszkadarabokra, ezt legyalulja simára majd feldarabolja a szükséges nagyságúakra. Gyaluval lesimítja a deszkadarab éleit is. A formát először papíron tervezi meg, ebből kivágja az alakot, majd ráerősíti az előzőleg elkészített fadarabra és a papír szélei mellett a fára rajzolja a készülő forma körvonalait. A körülrajzolt részen a fát kb. 3—5 mm-re bemélyíti. Ezt simára kipucolja, majd ezután belerajzolja a díszítőelemeket. Ennek kifaragásához ezután kezd hozzá. A faragást metszés közben ellenőrizni is szokták. Gittet nyomnak bele, s ez megmutatja hogy milyen lesz a belőle formált tészta. A teljes kifaragás után a metsző finom csiszolópapírral kitisztítja és táblaolajjal átitatja. Ez utóbbi biztosítja szerszámuk tartósságát és vízhatlanságát. Táblaolajjal később is be szokták kenni, hogy tartósságát megőrizzék. A formák metszését ugyanígy végezte Békésen az előbb említett Szikszai Sándor is.

119 A formák metszése kisebb-nagyobb vésőkkel történik. A használatban levő vésők száma harminc-negyvenre tehető. A régi vésők még kovácsoltvasból készültek. A speciális alakú, kisebb-nagyobb szerszámokat általában négy típusba sorolhatjuk: kaparó, metsző, holker, cinkvéső. Az egytípusú vésők sorozatát //o/c/mak nevezik. Az alábbiakban a mézeskalácsos formákat ismertetem: A mesterek a tésztakészítés apró, de jelleget meghatározó különbségei nyomán három tésztaféleséget, illetve formatípust különböztetnek meg: 1. a kerek alakú 114