A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus

az

1 omniariumba Kecskeméti Mihály bírósága idején való káromkodók neveit jegyezték fel

43 s a Musalyi István bíróságában kölcsönzött pénzeket tartják nyilván

45 stb. A bírónak aztán természetesen más lett a feladatköre is, mint a főkapitányé volt. A Forgách-féle instrukció — mint láttuk — a kapitányi teendők közé a közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatok mellett még hangsúlyozottan a katonai kötelezettségeket sorolta. Ugyanakkor a század végén a bíró már csak arra tett hitet, hogy „az isten dicsőségére szorgalmatos gondot viselsz, nevének káromlóit irtod, bemondod és el nem szenveded. Városodnak igazságát és szabadságát mind az idegenek, mind a keresztények előtt oltalmazod. Tanácsbeli törvénybeli titkos dolgot idejének előtte senkinek ki nem jelented. Városodnak ami jövedelme kezedhez megyén, nem tékozlod, magad hasznára nem fordítod, hanem az hova illik igazán oda szolgáltatod.

45 Az egykori főkapitányi székbe tehát a hadnagy után a város egyetemessége által a városi közösség soraiból választott főbíró uraimék ültek be. A XVII. század utolsó évében, a Hajdúkerület megalakulása után ugyan a város első tisztségét a hadnagynak nevezett elöljáró vette át, az elnevezésbeli különbséget azonban ekkor már csak formálisnak tekinthetjük. A főkapitány, a hadnagy mellett Szoboszlón katonai eredetű tisztség volt a tizedesség is. Mint tudjuk, Bocskai István seregszervező tevékenysége nyomán a hajdúkat a kapitányok alatt nagyobb katonai egységekbe s ezeken belül a tizedesek vezetésével tizedekbe osztották. A hajdúk a letelepedés alkalmával — utaltunk rá — ezt a szervezeti formát továbbra is megtartották. Ekkor azonban a tizedek még semmiképpen sem közigazgatási, hanem katonai egységeknek voltak tekinthetők. A XVII. század első évtizedeiben a tizedeseknek is elsősorban katonai kötelezettségeik voltak. A század közepétől aztán — s ez is természetesen összefügg a hajdúság katonai erejének hanyatlásával — a tized egyre inkább közigazgatási jelleget öltött magára s a tizedesi tisztség is polgári funkcióvá alakult át. Pl. 1677-ben a városi tanács Fodor János Kisszoboszlón levő földbirtokát zálogba vette s a zálogolási költség beszedését a tizedesek végezték.

46 A XVII. század végéről fennmaradt esküszöveg is a tizedeseknek azt írta elő, hogy: ,,az isten dicsősége ellen, úgymint káromlást és egyéb gonoszságot városodnak kárára vagy illendő hasznára titkon vagy nyilvánvaló dolgot értesz vagy láttsz, bírádnak vagy valamely tanácsbeli embernek idejében be mondod. A tizedben a mi fel vetés leszen, igazán ki szeded, és ha nem java a tizednek, kezedhez mennek, az hová illik igazán be szolgáltatod, magad hasznára ne fordisd".

47 A tizedek és tizedesek számát a XVII. században nem ismerjük, nyilvánvalóan a népesség száma határozta meg. A hajdúvárosokról az első hiteles összeírás 1702-ből maradt ránk

48 s ekkor Szoboszlón 15 tizedet számoltak össze, tehát ennyi volt a tizedesek létszáma is. Ekkor átlagban 18 család tartozott egy-egy tized keretébe, tekintet nélkül arra, hogy régi törzsökös hajdúkról vagy beköltözött nemesekről és jobbágyokról van-e szó. Feltehetőleg a XVII. század első felében, amikor Szoboszló hajdúlakosságát az örökös hadakozás még kevésbé apasztotta le, több volt a tizedek száma és egy-egy tized is népesebb lehetett. A XVII. század első évtizedeiben a tizedességet valószínűleg katonai érdem fejében nyerték el s így megbecsült katonai rangot jelentett, amiért is a tisztséggel járó feladatok teljesítését szívesen vállalták. A század második felében a közút