A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus

igazgatási teendők ellátását szolgáló tizedességtől a szoboszlói hajdúk húzódoztak, azt kimondottan tehernek érezték. Ezzel magyarázható, hogy 1699-ben a városi tanácsnak már ismételten azt a határozatot kellett hoznia, hogy „mivel a nyomorusság városunkban meg sokasodott, a tizedek meg fogyatkozva. . ., minden ember tartozzék tizedességet viselni".

49 A katonai eredetű tisztségeken kívül a XVII. században Szoboszlón is a korabeli városokéhoz hasonló kormányzati szervek és tisztségek alakultak ki. Ma már pontosan az új tisztségek megjelenését nincs módunkban megállapítani, ez talán nem is annyira lényeges kérdés. Azt azonban világosan látjuk, hogy már a XVII. század első negyedében megalakult a magisztrátusnak vagy szenátusnak is nevezett 12 tagú városi tanács. Megjelent az első nótárius is, aki 1629-től kezdve városi jegyzőkönyvet vezetett. Megjegyezni kívánjuk, hogy ez a legrégibb fennmaradt hajdúvárosi jegyzőkönyv. A továbbiakban aztán feltűnt és egyre nagyobb szerepet játszott a városgazda, a vámőr, a terménybíró, a székbíró, a borbíró, a városi csapláros, a városi mészáros, a kötelesi földek ispánja, a marhaszedő, az adószedő deák, a strázsamester, a prokurátor, a porkoláb, a tolmács, a pap, az egyházfi, a tanító és a dajka. Hasonlóképpen a város alkalmazottjai voltak a csőszök, a pásztorok és a város szolgái is. A város belső életének irányítását végül is a fenti közigazgatási apparátus segítségével a kapitány illetve a hadnagy vagy a bíró és a városi magisztrátus együttesen végezte. A városi tanácsot — milyen időtartamra, nem tudjuk — a városi polgárok összessége választotta s a magisztrátus hivatalba lépésekor az esküt is a város népe előtt tette le. Ugyanakkor a hajdúközösség más tisztségviselőit pedig — kivéve a főkapitányt illetve a hadnagyot vagy a bírót — a tanács alkalmazta és kötelezte eskütételre.

5

* Szoboszlón a többi városokéhoz hasonló ún. nagytanács a XVII. században nem működött. így a város egyetemességének érdekeit a nemes tanács igyekezett megvédelmezni, miként a belső rend fenntartásának és a közigazgatási munkák irányításának a gondja is a magisztrátus kezébe volt letéve. Az egykori lovashajdúk városának is volt mit védelmeznie, jogi és gazdasági téren egyaránt. Mindenekelőtt a Bocskai Istvántól nyert és a többi erdélyi fejedelmek és a magyar királyok által megerősített nemesi állapot megóvása volt a feladata. De a nemesi szabadság mellé a város gazdasági életét előrelendítő újabb, kimondottan polgárjogokat biztosító privilégiumokat is szerzett. 1610 április 1-én Báthory Gábortól vásár jogot nyertek, amelyet aztán a magisztrátus kérésére 1623. március 8-án Bethlen Bábor, 1648. július 22-én pedig I. Rákóczi György is megerősített.

51 1635 február 8-án kelt oklevélben III. Ferdinánd a szoboszlóiaknak halászati jogot adományozott.

52 Míg 1654. szeptember 17-én a 7 hajdúváros — tehát Szoboszló is — II. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől közös harmincadmentességi kiváltságlevelet szerzett: a saját gazdaságukban nevelt vagy Szatmár és Szabolcs vármegye területéről vásárolt jószágot vám fizetése nélkül Eperjesig és Kassáig hajthatták.

53 A fenti privilégiumok: a nemesi szabadság, a Forgách-féle instrukcióba foglalt bíráskodási jog, a vásártartási-, halászati kiváltság, a harmincadmentesség stb. együttesen alkották a város szabadságát s ennek védelme a város minden lakójának, különösen pedig a tisztségviselőknek a legszi95