A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus
legesség határát aligha léphette túl. A magyar királyok és az erdélyi fejedelmek a XVII. század első felében inkább csak a hajdúk megnyerésén, mint megfékezésükön fáradoztak. Ha Szoboszló városszervezetét a XVII. században ismertetni és jellemezni akarjuk, elsősorban azt kell hangsúlyoznunk, hogy a város fő tisztségviselője Fekete Péter halála után Lenthe Dávid személyében is a főkapitány volt. Míg azonban Fekete Péter éppen a katonai szervezetből kifolyólag csaknem a város teljhatalmú ura volt, addig Lenthe Dávidot 1641-ben a városi magistrátus már eskü letételére kötelezte: „Capitány uram nemzetes Lenthe Dávid uram esküdgyék meg in persona az szoboszlaj nemes törvény székben lévő törvények ki szolgáltatására, úgy mint más emberséges több ezen nemes szék ülő assessor." 34 Ez mindenképpen azt jelentette — ahogyan erre Császár Edit is felhívja a figyelmünket —* hogy a főkapitányi tisztség ekkor már kezdte elveszíteni önálló katonai jellegét s a főkapitány már sokkal inkább a letelepült polgári társadalom elöljárójává kezdett válni, mintsem katonai egység vezetője volt. A XVII. század második felében aztán a főkapitányság, mint elnevezés, Szoboszlón teljesen el is tűnt. Lenthe Dávid után már nyoma sincs annak, hogy újabb főkapitányt választottak volna vagy neveztek volna ki. Ügy látszik, hogy az 1660-as Szejdi-járás, amely többek között Szoboszlónak is csaknem a teljes pusztulását jelentette, Szoboszló város — s egyáltalában a hajdúvárosok — katonai erejét teljesen felmorzsolta s a katonai erővel együtt a katonai szervezetet is rohamosan kezdte felváltani a letelepült, polgári foglalkozást üző nép életigényének megfelelő városkormányzati szervezet. Ennek kiépítésére pedig — miként a Szejdi-járás előtt is — jó példát szolgáltathatott az ekkor már hosszú évszázados múltra visszatekintő Debrecen város. A bosszúálló Szejdi-hadak elől elmenekült szoboszlói hajdúk az 1660-as években csak lassan szivárogtak vissza. E viszontagságos évekből a városigazgatásra vonatkozó adataink nincsenek. 1670-ben azonban már a nótárius a Kecskeméti család birtokosztozkodását úgy jegyezte be a város jegyzőkönyvébe, hogy az Lenthe Bálint hadnagysága idején tör-^ tént. 36 A szorgalmas nótárius 1673-ban arról tudósít, hogy Oregh Jánosnak a fél nyilas földjét 37 , míg 1679-ben Király Jánosnak ugyancsak fél nyilas földjét Lenthe Bálint hadnagy vásárolta meg. 38 A főkapitány helyett tehát — világosan azt látjuk — a város első tisztségét már a hadnagy töltötte be. Hadnagyokkal Szoboszlón előzőleg, Fekete Péter és Lenthe Dávid főkapitánysága idején is találkozunk. így pl. 1637-ben, III. Ferdinándnak és 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek nemcsak Lenthe Dávid, hanem az akkori két hadnagy, Czeglédi Jeremiás és Bordás Gáspár is letette a hűségesküt. 39 Ekkor azonban a két hadnagy rangban csak a főkapitány után következő tisztségviselő volt. 1680-tól aztán már a hadnagy elnevezés is kezd lassan a homályba veszni, ami méginkább azt mutatja, hogy a hajdúság katonai szerepe és jelentősége teljesen lehanyatlott s az egykor csak hadakozásból élő nép minden erejét arra fordítja, hogy a békés városi életre berendezkedjen. 1680-ban Szűcs Mihályt nem a hadnagy, hanem Papp János bíróságában vonják felelősségre 40 , 1681-ben Oláh Andrásné és Sikó Jánosné között Szűcs János, az akkori főbíró tett igazságot 41 , vagy a század utolsó évtizedében már ,,Béri János bíró uram idejében való marha hajtás"-ról van szó 42 , 93
