A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus

hódultságh helyeken levő bíráknak fejekre megh paranchiolja, hogy az teörök feleöl való hireket igazán meghozzák minden üdeöben" s azt a kapitány köteles azonnal a kassai generálisnak jelenteni. S végül Forgách fejvesztés terhe mellett azt is elrendelte, hogy a hajdúkapitány hadnagyai és tizedesei segítségével a vitézekkel jó fegyvert tartasson s azok állandóan készen legyenek a hadbaszállásra. „Az mikor penigh Kállay és Thokay kapitány uram Fekete Péter (szoboszlói kapitány!) uramot megh találják, valamy hírekhez képest, ottan mingiarast fel ülyenek egymást értvén és meghsegettségk egymást ha az szükségh kévánja, hirt adúhk penig, Fekete Péter uram az több kapitányoknak, azokis tartoznak feöl ülny álatok valóival együtt és ott szolgálny az hol kévántatik az országh oltalmaérth." A fentebb ismertetett Forgách-féle utasításnak a Hajdúkerület levéltárában ma már csak két, a vámospércsi és a polgári kapitányhoz küldött példányát találhatjuk meg. Ez azonban nem annak a jele, mintha a felsőmagyarországi főkapitány instrukcióját csak az említett kapitányokhoz küldte volna el. Minden bizonnyal Fekete Péter, az akkori szoboszlói főkapitány is megkapta azt. Erre enged következtetni többek között a vámospércsi kapitányhoz küldött utasítás első oldalán olvasható megjegyzés is: „anno 1613. Kassai Generalis Forgách Zsigmond instrukciója, mihez tartsak ezután magokat az Hajdú Városi Kapitányok". A Forgáchféle megfogalmazás valóban félreérthetetlenül arra utal, hogy az instrukciót az összes hajdúkapitány — beleértve a szoboszlóit is — utasításának tekinthetjük. A szoboszlói hajdúk sok tekintetben tartották is magukat Forgách Zsigmontl instrukciójához, maradéktalan végrehajtásáról azonban már korántsem beszélhetünk. Halasi Fekete Péter, akit a bécsi kormányzat a hajdúkapitányok között elsőnek tartott, — minden túlzás nélkül mondhatjuk — a legteljesebb mértékben kiszolgálta a Habsburgokat. A kalandos életű szoboszlói kapitányt 1606-ban még Bocskai István nemesítette meg, a későbbiek folyamán azonban a sok esetben a magyar nemzeti függetlenséget megtestesítő erdélyi fejedelemség ellenében is a Habsburgok oldalára állt.

33 Biztosak lehetünk abban is — s ezt a későbbi időkből származó forrásanyagunk is igazolja — hogy Fekete Péter Szoboszlón a város szervezeti életére vonatkozó rendelkezéseket is végrehajtotta. Az udvari politika nyílt támogatására a Fekete Péter vezette szoboszlói hajdúknak annál is inkább megvolt a lehetőségük, mert a bécsi béke után a hajdú-lakta vidék jogilag Habsburg fennhatóság alá került. A nikolsburgi béke értelmében azonban Ugocsa, Zemplén, Bereg, Borsod mellett a hajdúk földjét is magába foglaló Szabolcs megyét Erdélyhez csatolták. A hajdúk Bethlen Gábor halála után ugyan visszakerültek a Habsburgok kezére, az 1645. évi linzi béke azonban újból csak az erdélyi államhoz juttatta őket, ahonnan városaikat csak II. Rákóczi György halála után csatolták vissza a királyi Magyarország területéhez. Többek között csakis így érthetjük meg, hogy a hajdúprivilégiumokat mind a magyar királyok, mind pedig az erdélyi fejedelmek oly sűrűn megerősítették. A váltakozó fennhatóság, különösen a XVII. század első felében a katonai erejüket még érző szoboszlóiak városi önkormányzatának kialakulására, fejlődésére és működésére is hatással volt, ha döntő módon nem is befolyásolta. A fegyveres hajdúság feletti hatalom gyakorlása ugyanis ekkor még az uralkodók részéről a név92