A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus

függetlenül rendezkedett be, bár feltehetően hajdú mivoltuknak a tudata valamelyes mértékben összefűzte őket, s valamiféle katonai egység is érvényesült közöttük, legalább is a XVII. század első felében, amikor is egységes vezetés alatt mentek a hadjáratokra. A történeti irodalomban ma már eléggé elterjedt és elfogadott az a nézet, hogy a hajdúvárosok városi berendezkedésének az alapjait Forgách Zsigmond felsőmagyarországi főkapitánynak a hajdúvárosi kapitányokhoz 1613. június 4-én küldött instrukciója vetette meg.

31 II. Mátyás ugyanis 1613. április 1-én kiadott oklevelében hosszú huza-vona után a hajdúk Bocskaitól nyert kiváltságát azzal a feltétellel elismerte, hogy azok két hónapig saját költségükön, azután pedig, ameddig a szükség úgy kívánja, havi 3 forint 50 dénár zsoldért az uralkodó mellett hadba szállni kötelesek.

32 A király ugyanakkor a két hajdúvárost a felsőmagyarországi főkapitány fennhatósága alá helyezte, nyilván azzal a szándékkal, hogy az eddig ellene harcoló hajdúnépet Forgách Zsigmondon keresztül a bécsi udvar főségé alá s egyszersmind a császári politika szolgálatába állítsa. Forgách Zsigmond az említett instrukciójában — minden bizonnyal az eddigi gyakorlatot is figyelembe véve — úgy rendelkezett, hogy a hajdúváros élén a kapitány álljon, mintegy teljhatalommal, kikötve azonban, hogy új kapitányt csak a felsőmagyarországi főkapitány állíthat. A mezővárosokban és a szabad királyi városokban a város első tisztviselője minden esetben a főbíró volt s a mezővárosi főbírót a városi közösség választotta, a földesúr legfeljebb csak jelölési vagy jóváhagyási jogot gyakorolhatott. Forgách instrukciójában aztán a kapitányt részben polgári — a többi városok főbírói teendőihez hasonló — feladatok ellátására kötelezte: az alatta szolgáló vitézeket tizedenként írassa össze, a szökött jobbágyokat adja ki, a lopást, tolvajlást szigorúan büntesse meg stb. A kapitányt ebben a többnyire igazságszolgáltatási, mint közigazgatási tevékenységben 12 esküdt segítse: ,,Hogy penigh az kapitánynak teörvényes igazsagh szolgálttattasában iob mogia lehessen — olvashatjuk az utasításban — magha mellé tizenkétth feö legent esküttessen az teörvenynek megh latassára". Valójában tehát Forgách a kapitány mellé a polgári életmódot folytató városok mintájára, kizárólag csak a belső ügyek intézésére a NyugatEurópában, de már régtől fogva a magyar városokban is szokásos 12 tagú assessort, esküdtet kívánt állíttatni. A Forgách-féle utasítás értelmében a kapitánynak azonban a közigazgatási és igazságszolgáltatási tevékenység mellett elsősorban katonai jellegű kötelezettségei voltak. Ha Bocskai István a hajdúságból a török és az osztrák hatalom ellen akart védőfalat emelni, ugyanakkor Bécs pedig — minthogy a komoly katonai erőt jelentő hajdúság leverésére a XVII. század első évtizedeiben nem gondolhatott — az erdélyi állam és a török birodalom felől leselkedő veszedelem elhárítására óhajtotta a hajdúkat felhasználni. Éppen ezért Forgách a már idézett instrukciójában a kapitánynak a legszigorúbban megparancsolja azt is, hogy aki a hajdúk közül „titkon vagy nilván más pártra prakticálna és áruitatást akarna inditany, az olian mingiart megh foghassék és Kassára fel küldessék és minden marháiában szakma wettessék, és soha semmy nemzette se lakhassák az haidu witezek között teöbbé". Ugyanakkor — hangzik tovább az utasítás — a kapitánynak arra is gondja legyen, hogy „megh hit embereket tarchianak az kik az teörök feleöl walo híreketh igazán megh hozák, az 91