A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus

el.

29 Hogy aztán a három közül melyik volt az az utca, amelyik a Kösely mellett haladt, ma már megállapítani nem tudjuk. Magáról a leteledés módjáról nem sokat tudunk, ennek részletes elemzése most nem is feladatunk. Annyi azonban bizonyos, hogy a letelepedés Szoboszlón éppenúgy, mint a többi hajdúvárosban, tizedekben, tehát katonai rendben történt. Egyik kiváló néprajztudósunk megfogalmazása szerint a hajdúk tisztjeik vezetése alatt katonai egységenként telepedtek le, „mint valami táborban" s ez a kezdeti, szinte teljesen katonai igényeket kielégítő településforma állandósult

30 és a későbbiek során, de már a XVII. század folyamán egyszersmind a polgári élet keretévé is vált. III. A XVI—XVII. század folyamán a városi önkormányzat kiteljesedett Magyarországon. A magyar városok autonómiájának eddig nem látott méretekben való kibontakozása elsősorban a központi hatalom hiányának s az ország három részre szakadásának a következménye volt. A királyi Magyarország és az erdélyi fejedelemség földjén az uralkodói hatalom éppen a sajátos politikai helyzet miatt kevésbé, igen sokszor csak névlegesen tudta a városokkal szembeni befolyását és ellenőrző szerepét érvényesíteni, a török hódoltság területén pedig a csak adóztatásra berendezkedő szultáni hatalom — ha nem is szándékosan és céltudatosan — valójában élesztgette is a városok belső autonómiájának a növekedését. Elképzelhető, mennyivel inkább megvolt a lehetősége a szinte külön kis tartományként berendezkedő városi önkormányzat kifejlődésének az olyan területeken, ahova lényegében már a három részre szakadt ország egyikének sem sikerült az uralmát maradéktalanul elismertetnie. Ilyen területnek, valójában senki földjének volt mondható a három országrész találkozási pontján a hajdúság földje is, ahova a hajdúk — köztük a szoboszlóiak — éppen abban az időszakban telepedtek le és alakították ki városi szervezetüket és önkormányzatukat, amikor a városi autonómia országszerte erősen felfelé ívelő tendenciát mutatott. Nem kétséges, hogy a letelepedéssel párhuzamosan a Szoboszlón megszállt hajdúk is igyekeztek igazgatási szervezetüket kialakítani és azt mozgásba hozni. Természetszerűleg vetődik fel aztán a kérdés: vajon a szoboszlóiak — miként a többi hajdúvárosok is — milyen alapon rendezkedtek be: elöljáróikat kikből, milyen mintára, szabadon vagy meghatározott utasítás alapján választottak vagy jelöltek ki, valamelyik városnak — történetesen a hozzá legközelebb fekvő Debrecennek — volt e meghatározó szerepe a közigazgatási apparátus megszervezésében, a fokozatosan kiépülő városi kormányszerv hogyan funkcionált: mi volt a feladata a hajdúközösségen belül, s hogyan tudta kivívott szabadságát és egyre gyarapodó városi kiváltságait kifelé biztosítani, s egyáltalán milyen volt a viszonya a többi hajdúvároshoz, a vármegyéhez és a három egymással is állandóan hadakozó államhatalomhoz? Szoboszló városszervezetével kapcsolatban elsősorban is azt állapíthatjuk meg, hogy miként a letelepedésük első mozzanatait, ugyanúgy városi életének a legkezdetibb szakaszát sem tudjuk hiteles adatokkal feltárni. Annyi azonban bizonyos, hogy a hét hajdúváros mindegyike — így Szoboszló is — közigazgatási tekintetben egymástól sok tekintetben .90