A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Dankó Imre: A hajdú-ethnikum kérdéséhez

gálata nem lehet független a társadalmi állapot feltárásától. Általános követelmény ez, de a jogi kiváltságok alakította ethnikai sajátságok, így a hajdúság ethnikai vizsgálatainál is a dolog természetéből kifolyólag különleges jelentőséggel bír. A hajdúság történeti és néprajzi kutatói előtt kezdettől fogva lényeges kérdésként szerepelt a hajdúság eredete. Nyilvánvaló, hogy ezt a fontos területet az ethnikai kutatások sem hagyhatják figyelmen kívül. Jelenlegi ismereteink szerint a Bocskai István és utódai által letelepített hajdúk döntő többségükben magyarok voltak

12 Nem magyar hajdúk magyar hajdúk közé való telepítéséről mindössze két esetben tudunk.

13 Megdőlt az a vélekedés is, hogy a hajdúk leszállása előtt a Hajdúság területén számottevő, az ethnikumot befolyásolni képes rác népség lakott volna.

15 Ami élt is kiveszett vagy töredékeiben asszimilálódott. Tudjuk azt is, hogy a magyar és nem magyar, elsősorban rác hajdúk között éles ellentét fejlődött ki, ami az esetleges együttélés felszámolását eredményezte.

15 Túlzás tehát és tájékozatlanság azt állítani, hogy a „rác elem leginkább Hajdúdorog alaprétegében található meg. Brankovics és testvérei korából (1439) szép dinári típusokat lehet itt látni."

16 Dorogon ugyanis a hajdúság leszállása előtti esetleges rác elemek maradványai, majd pedig a rác hajdúk akkorára már régen felszívódtak, amikorra a XVIII. század folyamán kárpátorosz és román betelepülők elsősorban egyházi különállóságuk továbbélésével a dorogiaknak külön ethnikai jelleget adtak és fenntartották a rác eredet látszatát a magyar környezettel való teljes azonulás ellenére.

17 A kutatások kiderítették, hogy a letelepítést nyert hajdúság főleg kunokból és pedig leginkább nagykunokból alakult.

18 Tehát tömegében előzőleg is kiváltságos elemekből. Ez a körülmény magyarázza azt a szinte azonosságnak is vehető hasonlóságot, ami a kunok és a hajdúk között az élet különféle megnyilvánulásainak területén még ma is fennáll.

19 Ennek a hasonlóságnak az alapja a múlt és jelenbeli azonos életmód. Jellemzően nevezik a Nagykunságot, Hajdúságot és a Sárrétet Háromföldnek, azaz egy jellegű vidéknek, mert mind földrajzilag, mind történelmileg és, ami a mi szempontunkból különösen fontos, társadalmilag is azonosak. A Háromföld közül csak a Sárrétnek nem voltak jogilag körülhatárolt kiváltságai, de lakosai a földrajzi adottságok miatt a nagykunokhoz és a hajdúkhoz hasonló szabadparaszti életet éltek.

20 Nem szabad figyelemén kívül hagynunk azt sem, hogy sok hajdútelep létesült a Sárréten és sok kiváltságos falu, mezőváros is volt a nemesi falvak, katonai telepek mellett.

21 A Háromföld azonos életmódja az állattenyésztésben gyökerezik. A szabad paraszti időkből ittmaradt pásztorkulturáról van szó mindhármójuknál. Ujabban ennek kapcsán a tengeri termesztést vehetnénk leginkább jellegzetesnek. Az azonos pásztorkultúrából kinövő más kultúrelemek is hasonlóak egymáshoz. Nincsen lényegbevágó külöbség a hajdúk és a nagykunok, illetőleg a sárrétiek népnyelve, népzenéje, folklórja között ugyanúgy, mint ahogy nincsen különbség a földművelés, az egymástól eltanult mezőgazdasági kultúra különböző ágai között sem. A mégis meglevő különbözőségeket a földrajzi helyzet adta hatások okozták. A hajdúk nyelve például inkább az északkeleti, tiszáninneni népnyelvhez áll közelebb, mint a DunaTisza közihez, amihez viszont a nagykun népnyelv hasonlít jobban. A sárrétiek a partiumi, erdélyi népnyelvhez állnak közelebb. A „vizes világ" 79