A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
Dankó Imre: A hajdú-ethnikum kérdéséhez
inkább a Sárréten hagyott nyomokat, bár a Nagykunságban és a Hajdúságban is ugyanúgy formálódott a vizzel kapcsolatos élet, mint a Sárréten, de itt a földrajzi adottságok miatt — több víz volt — inkább hatott az ethnikumra. A hajdúság ezek ellenére sem földrajzi fogalom, különösen nem, ha figyelembe vesszük az egész hajdúságot a borsodi Ernődtől a bihari Sarkadig. Közös földrajzi jellemvonásuk az, hogy kivétel nélkül alföldi települések. Nem vehetjük jellegzetesnek rájuk a kertes települési formát sem, mert például a Körösköz-bihari hajdútelepek zöme nem az 22 . Településileg inkább a palinktelepülés jellemző rájuk, a telepek közepén erődtemplommal és hadrendszerinti közigazgatással (tized, hadnagy, kapitány stb.). Természetesen ezek a rendi eredetű sajátságok mára már eléggé elmosódtak. A hajdúk egy része kiváltságait régen elveszttette, más részüktől pedig elvette a társadalmi fejlődést követő közigazgatási reform. Kérdés, hogy amennyiben döntően a jogi kiváltságolás volt a hajdúság ethnikai sajátságainak az alapja, hogyan állunk jelenleg a hajdúk ethnikai sajátságaival? Elég erősek voltak-e a kiváltságos állapotban kifejlődött jellegzetességek ahhoz, hogy a hajdúság életét máig, sőt ma is különbözővé tegyék más népcsoportokétól? Csak ethnikai csökevényekről beszélhetünk-e a jelenben vagy vannak ma is sajátságos, a hajdúságra jellemző tulajdonságok akár keletkezőben is? Hogyan, milyen mértékben és mely területeken van hatással új életünk általában és különösen annak egy számottevő mozzanata, az iparosodást kísérő belső vándorlás, idegenben való munkavállalás a hajdúság ethnikai életére? Az endogámia korlátai nyilván lerombolódnak, de nem épül-e helyébe valamilyen új típusú összetartozási forma, amit éppen az ethnikum ereje alakít ki? Mind-mind olyan kérdések, amelyek nemcsak a hajdúság ethnikai vizsgálatai kapcsán vetődnek fel, hanem általában jellemzőek napjaink ethnikai kutatásaira. Összegezve az elmondottakat, meg kell állapítanunk, hogy a hajdúságnak, mint ethnikai csoportnak alapja a korábbi kiváltságos állapot és éppen ezért sajátosságai kisebb-nagyobb mértékben más, hasonló indítékú néprajzi csoportoknál is megtalálhatók. Legközelebbi rokonságban a nagykunokkal áll, földrajzi, gazdasági, történelmi és társadalmi viszonyaik azonossága révén ethnikailag is alig különböznek egymástól. Minthogy az ethnikai specifikumok meghatározása, elkülönítése még nem történt meg teljes szabatossággal, szükséges, hogy az eddigi kutatások ilyen szempontok figyelembe vételével képezzék alapját egy ethnikai felmérésnek. Szükség van erre a felmérésre azért is, mert az ethnikai sajátságok gyors eltűnőben vannak mindenütt. A hajdúságnál is ez a helyzet, itt is a nagyobb ethnikai egységek felé való integrálódás figyelhető meg. Szükséges, hogy az elvégzendő ethnikai felmérés és a meglevő anyagot kiegészítő kutatás különös tekintettel legyen a társadalmi formációkra, a hajdú közösségek életét meghatározó gazdasági körülményekre. Ezek a vizsgálatok csak a történetiség elvének alkalmazása mellett fognak megnyugtató eredményt adni. Végigkísérve a hajdútörténelmet fel kell mérni annak a pásztorkultúrának a határozóit is, amelyikbe a hajdúság is beletartozik. Ezáltal rámutathatunk a magyar hajdúság keleteurópai kapcsolataira és végleg tisztázhatjuk a haj dúk eredetének esetleg még vitás, de inkább csak vitára okot adó részleteit is. Az érintett pár jellemvonás megnyilvánulásainak felmérése ki fogja ugyan deríteni az egykor szabad paraszti életformában élő pásztornép ka80
