A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Dankó Imre: A hajdú-ethnikum kérdéséhez

Köröshöz-bihari hajdúk, akik szívós ellenállás, jelentős társadalmi harc után ugyan, de azonosultak környezetükkel; különösebb ethnikai jelleg nélküli jobbágylakosságá váltak. Természetesen sokáig kísértett a múlt és a kiváltságok megtartásáért vívott küzdelem számos jellemző sajátságot alakított ki, illetőleg növesztett meg náluk. Gondoljunk itt csak a jog érvényesítésének elkeseredett törekvéseire, ami viszont egyrészt a történelmi tudat, másrészt pedig a jogi kategóriákban való gondolkodás erősödését jelentette.

10 A perlekedésre való hajlandóság, a felmerülő ügyek egy ugyanazon rend keretei közötti elintézésére való törekvés, a zárt testület minden áron való fenntartásáért tett erőfeszítések a rendi társadalom maradványai és egyéni jellemekké válva a feudális társadalmi forma ethnikus kivetítődései. A hajdúk egy részének kiváltságától való megfosztása és a nyomában kialakult különösebb jellegtelenség alkalmat ad arra is, hogy elgondolkozzunk az ethnikai csoportok kialakítása vagy megszüntetése lehetőségének kérdésén. Kérdéses, hogy egyáltalán meg lehet-e szüntetni egy ethnikai csoportot, illetőleg lehetséges-e kialakítani? Bonyolult kérdések, mert világos és számtalan esetben bebizonyított, hogy előbbi állapotok jellemzői érvényesülnek a mindenkori mában; tehát csak belenövés, átvétel, átalakulás létezik. Viszont az sem vitatható, hogy a szándékos formálás, például a jogi kiváltságolás ethnikumformáló erő. A lehetőségeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a hajdúság ethnikai problémái között igen lényeges annak eldöntése, hogy a kiváltságaikat a XVIII. század elején elvesztett hajdúközösségek utódai a hajdú ethnikumhoz tartoznak-e vagy sem. Az ethnikai jelleg kialakulásának a kiváltságos állapottal való magyarázata felveti a történetiség szempontját is. Ez a szempont eddig kevéssé érvényesült az ethnikai kutatásokban, holott mindenütt, de különös hangsúllyal éppen a hajdúság ethnikai vizsgálatánál derül ki fontossága. A szabadalmaikat elvesztett hajdúközösségek a XVII. században a hajdú ethnikumhoz tartoztak s ma leszármazottaik esetlegesen nem tartoznak oda. A hajdú-ethnikum jegyei mások voltak a XVII. században és mások a jelenben. A történetiség szempontjának érvényesítése közelebb visz bennünket a leglényegesebb szemponthoz. Más volt a hajdú társadalom a XVII. században, mint később, amikor egyrészt a hajdúk szaporodásával vagyoni egyenlőtlenségek és a betelepülők révén társadalmi különbségek keletkeztek a hajdúvárosokban. A kiváltságos elemek közé nem kiváltságos elemek betelepülése döntő jelentőségű volt a hajdúk társadalmi fejlődésére és nyilvánvalóan az ethnikum alakulására is. A hajdú-ethnikum alakulásánál figyelembe kell vennünk azokat az eddig kizárólag gazdasági-politikai változásoknak vett folyamatokat is, amiket elsősorban a betelepülők indítottak el s nem egy esetben a hajdúság társadalmának erőteljes megrázkódtatásához vezettek (Kola István „lázadása" Nánáson, a Dóró ,,lárma" Szoboszlón, stb.)

11 Az ethnikai sajátság jogi kiváltságoktól való származtatása, a történeti szempont érvényesítése az ethnikai kutatások terén szükségessé teszi a fokozott társadalmi vizsgálatokat. Az ethnikum alakulása elsőrenden társadalmi változás, fejlődés eredménye s igazán sajnálatos, hogy ethnikai kutatásainkban a társadalmi alap feltárása nem egy esetben hiányzott. A hajdúság esetében világos, hogy a feudális társadalom egy sajátságos rendjével van dolgunk, melynek élete folyamán bizonyos ethnikai sajátságai fejlődtek ki. Ezeknek a sajátságoknak a vizs78