A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
Sápi Lajos: A debreceni nagyhíd
hídba és a jelenlegi Széchenyi utca 6. számú házig tartott. Bár a tervezet nem készült el maradéktalanul, a későbbi térképi adatokból látjuk, hogy a javasolt hosszúságban a nagy hídhoz hasonló hídszerkezetet készítettek az úttest közepére 2 öl szélességben. A városnak 1798-ban megkezdett szintezését pedig a rendelet hatására nagyobb erővel igyekeztek végrehajtani. Az 1802. évi várost pusztító nagy tűz nem múlt el nyomtalanul a nagy híd történetében sem. Leégett ugyanis a régi Szent András templom a körülötte levő épületekkel és teljesen új alaprajz szerint épült újjá, a környékét pedig rendezték. Elbontották a Nagytemplom és városháza közötti piacon épült sátrakat, a pálinkás boltot, a vásárbíró boltot és mészárszéket. A Kováts György által 1822-ben készített részletes várostérkép 19 tanúsága szerint az új rendezésnek megfelelően a nagy híd is átépült új nyomvonalra, de már nem csak a Béke útjáig (Sánta közig), hanem a régi megyeházáig, az akkori Fehérlő szállóig építették ki. Most már végig a kocsi út közepén helyezkedett el és bekötő szárnyak készültek a Kossuth (Czegléd) és Széchenyi (Német) utcákba, valamint kocsifelhajtókat építettek a hídhoz a Dimitrov (Miklós) és Béke útja (Sánta köz) bejáróihoz. A régi templom bejárójától a városháza előtti gyalogjáróhoz vezető kis hidat nem építették újjá. Ezen 1805—1810 közt végzett nagy híd újjáépítési munkáknál Faggyas Gáspár, mint kiváló ügyességű ácsmester tevékenykedett legtöbbet. 20 A számadásból kitűnik, hogy Faggyas 1805/6-ban az újonnan épülő nagy hídért 800,—, 1806/7-ben 1900,52 y ? , 1807/8-ban pedig 2310 rh frt és 30 kr nyugtáz. A nagy híd Kis Űj utcai bejáróját 1808/9-ben még Faggyas Gáspár készíti 268 frt 07 y 2 kr-ért, de a Csapó utca sarkán levő hidat már Oláh István számlázza 278,42 frt-ért, a Német utcait Bihari György 182 frt-ért. A nagy híd építését Márkus János ácsmester fejezte be 1810/1 l-ben 1019 frt 32*4 kr összeg mellett. Azt, hogy a nagy híd szerkezete milyen volt a mellékelten bemutatott 1871-ben Kallós Kálmán által emlékezetből rajzolt képen láthatjuk (ld. XIII. tábla). 21 Szűcs István 1871-ben kiadott Debreczen Város Történelme című munkájában az alábbiak szerint írja le: „A városház épülete előtt, a piacz közepén elterülve szemlélhető a nagy híd. Tudniillik az esős időben süppedékessé vált piaczon a szekérreli közlekedést azon faemelvény könnyíté, mely a nagy templomtól a Fehérlő czímű vendéglőig vonult végig. Ezen nagy hídnak a nagy templomtól a Csapóutcza nyílásáig karfái voltak, és csak is ezen szembetűnőleg lapályosabb helyen látszottak ki a lábfák is 1, 1%, 2 lábnyira, ahoz képest, a mint a piacz, Csapóutcza felé valamivel emelkedik. És e térig a híd nyári időben, igen egyszerű kapuval, — milyenek mai időben a vámházi sorompók — elvolt zárva. Csapóutcza szeglete irányától a Fehérlóig, a piacz talajával csak nem egy vízmértékű hídnak, karja nem volt, (néhol itt ott néhány keresetlen czölöp — f ab akter — tünedezvén fel) s a fahíd felszínét (burkolat) két sor vastag hídlás deszka képezte. A hídnak szélessége alig volt több 3—3y 2 ölnél." E nagy híd évszázadokon keresztül eggyé vált Debrecen városával, mivel a Piac utcán majdnem minden fontosabb esemény rajta játszódott le. A Tóth Ferentz kiadásában 1819-ben megjelent Debreczeni Magyar Kalendariomban 22 Fazekas Mihály szerkesztő így emlékezik meg a hídról a „Debreczen Városa Százados Innepéről mely Februárius 12-dikén 1815-dik Észt. tartódott." 5* 07
