A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Komoróczy György: Hivatalszervezet és levéltári anyag a feudáliskori Debrecenben

Hivatalszervezet és levéltári anyag a feudáliskori Debrecenben Az a gazdag forrásérték, amely a Debreceni Áll. Levéltár feudáliskori iratai között a néprajzi, társadalomtörténeti, gazdaságföldrajzi, hivataltörténeti stb. kutatások tárgyában található, önmagában is indokolja, hogy a Debrecen város működése során kialakult iratképzés történeti formáival s magával a hivatalszervezeti élettel megismerkedjünk. A tanulmány nem kívánja a kérdés minden vonatkozását feltárni, mert a terjedelem nem teszi lehetővé a részletkérdések feldolgozását, csupán a hivatali organizmus kifejlődéséről és mindenkori állapotáról, valamint a hivatali életen belül kialakult levéltári rendszerekről szeretne tájékoztatót nyújtani. Kevés eddig megjelent előtanulmány áll rendelkezésre s éppen ezért maguknak a levéltári iratoknak eredeti fOndjaihoz kellett hozzányúlni s azokat kellett segítségül hívni a tanulmány tematikájának feltárásánál.

1 Debrecenben a levéltári anyag a város fejlődésével párhuzamosan nőtt. A^ termelőerők állapotában bekövetkezett változások, a mezőgazdaság fejlődése, a céhek, majd manufaktúrák kialakulása, a kereskedelmi jogügyletek szélesedése, a társadalom jogi formáinak alakulása, a szokások és hagyományok írásbafoglalása, az öröklés rendjének megszilárdulása, az építkezési jogszabályok érvényre jutása stb., — mind-mind olyan jelenségek voltak, amelyek a városi élet hivatali rendjének megszilárdulásához vezettek. S a megszilárdult hivatali ügyvezetés tekintélye mind határozottabban követelte a gazdasági vagy társadalmi élet területén fennálló állapotok írásbeli rögzítését, amely fokozatosan az írásos anyagok, az ügykezelés okmányanyagának szaporodását vonta maga után. A levéltár alapját a XIV. sz.-ban kiadott különböző királyi kiváltságlevelek és birtokjogi szerződések vetették meg. A város akkor önálló bíróválasztás jogával rendelkező s mind erőteljesebben iparivá fejlődő mezőgazdasági jellegű kereskedőváros volt, amelynek polgársága évrőlévre gazdagabbá vált a kereskedelmi tőkeképződés fokozódása révén, s a polgárság egyéni gazdagodása növelte a város összjövedelmét, az összvárosi (communitas) vagyon mértékét. A XV. sz.-tól kezdve, de már 1395-ben is, egymás után szaporodnak a vásártartási kiváltságok, a céhkiváltságok s ugyanakkor a birtokszaporulat írásos bizonyító anyaga. A levéltár akkor lényegében még csak a kiváltságbiztosítás írásos emlékeinek őrzőhelye volt s inkább diplomákból, — egyedi jellegű okmányokból — állott, mint folyamatosan szerkesztett aktákból, a mindennapi ügyvitel írásos tevékenységének lecsapódásából. A XVI. sz. óta mind jobban előtérbe került a mindennapi ügyvitel A4