A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Módy György: Földtulajdon Debrecenben a XVI–XIX. században

boglyáskaszáló után 40 Ft. örökvételi árat kellett befizetni a béresföldeken gazdálkodó polgároknak a város ún. földi pénztárába. A megváltás feltételei igen könnyűek voltak. A megváltási összeget 8 egyenlő részletben kellett kifizetni 1861 júl. l-ig. A város azt is megígérte, ha közben elveszítené az illető pusztát, a béresföld birtokába kerülő polgárát hasonló arányban kiosztott földdel másutt fogja teljes mértékben kárpótolni. Kikötötték azonban azt, hogy az ilyenképpen megörökített földek csupán háztulajdonos polgárok között adhatók és vehetők szabadon.

28 A béresföldekre vonatkozó fent ismertetett rendezés csak a szántókra az ún. tanyaföldekre vonatkozott. A kaszálókat birtokosaik csak ideiglenes szerződéssel nyerték el. 1876-ban pedig egy olyan jelentős változás történt, mely a közösen használt legelők további sorsát érintette. Ekkor osztották fel ugyanis a belső legelő (Bellegelő) mintegy 18 000 holdnyi területét. A belső legelő első nyomaival 1607-ben találkozunk, és már a XVIII. sz.-ban is szolgált földmüvelésre is. Eleinte ingyen, majd 1835 óta pénzért osztottak ki itt földet szintén hét évenként dinnye alá vagy árpa földnek. A bellegelő felosztásának terve, először 1848-ban vetődött fel. Itt óhajtották „házutáni földdel" ellátni a hóstátiakat, a külvárosi házak tulajdonosait. A terv mint láttuk, akkor nem valósult meg. 1876-ban merült fel újból, de egészen más formában. Ekkor ugyanis az egész bellegelőt kiosztották. A kiosztás alapját a házastelkek képezték. A város saját házai után a Szikigyakort és a sámsoni dombokat tartotta meg, s a polgárok között 14,706 kat. holdat osztottak ki. A régi belső telkek olyan arányban részesültek, mint a házutáni földeken, míg az újonnan megváltott külsőtelkek az ún. új sori telkek csak fele annyit kaphattak, mint a legkisebb belső telek. A holdankénti 80 Ft-os megváltási összeget 32 év alatt lehetett letörleszteni. A volt belső telkek után átlagosan 2—2,5 hold a külvárosi telkek után 1—1,5 hold jutott. A város úgy rendelkezett, hogy a 32 év alatt az ilyen földeket csak háztulajdonos polgárok cserélhetik és adhatják-vehetik. A kiosztással, de már a föld minőségi osztályozásával is sokan elégedetlenek voltak, főként a külvárosiak, akik kérték a megváltási összeg leszállítását 60 Ft-ra. A panaszok orvoslása s ez utóbbi kérés teljesítése is elmaradt, így sokan lemondtak részükről, ezeket a város vagy a magánosok vásárolták meg. így keletkeztek a volt belső legelő területén a Jona, Kertész, Szikszay—Szabó féle stb. 100—200 holdas birtokok.

29 Amikor 1893-ban a házutáni földekre vonatkozó kötöttséget megszüntették a városi tanács a gazdasági bizottság érvei által meggyőzve a tanyaföldekre vonatkozóan továbbra is érvényben tartotta a korlátozásokat. Azt vették figyelembe, hogy ezek a korlátozások az egyenletes földbírtok megoszlást segítették elő. 1897-ben a városi közgyűlés szükségesnek látta a tanyaföldekre vonatkozó korábbi határozatot megerősíteni „a házi pénztár érdekének valamint a város polgársága jólétének megóvása tekintetéből".

30 A régebbi béresföldek másik csoportjának, a kaszálóknak az ügye is 1896/97-ben nyert rendezést. Mint mondottuk, ezeket 1854-ben addigi alzálogos használóik csak ideiglenes szerződéssel nyerték el. A végleges rendezés negyven évet késett. A kaszálók telekkönyvezve nem voltak, közben területük is megváltozott. Bár 1854-ben történt egy felmérés, a kaszálók 38