A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Módy György: Földtulajdon Debrecenben a XVI–XIX. században

Az 1818. évi változás a béresföldeket nem változtatta át polgári magántulajdonná, de ugyanolyan mértékben juttatta előre az egyéni földtulajdon megteremtését ebben a kategóriában, mint az 1774. évi rendezés a házutáni földeknél. Mint már említettük korábban, a béresföldeken szántók és kaszálók mellett legelők is voltak. A zálogos pusztáknak 1818-bani alzálogba adásával e legelők ingyenes használata a város lakosainak nagy részére szintén megszűnt, de továbbra is jogosult volt mindenki legeltetni megfelelő bérért s az egyes legeitetők jogát a városi communitás szabályozta. 1848-ban a forradalom tüzében Debrecenben is jelentős események történtek. Már az 1848. április 26-i közgyűlésen életbe léptették a jogegyenlőséget és a közteherviselést. A külvárosi házbirtokosok és a lakók mint láttuk mind a polgári jogokból, mind a haszonvételekből — pusztabeli földbirtoklás, a failletőség, a külső legeltetési jog és a polgári bormérés joga — addig ki voltak zárva. Az 1848. dec. 15-i közgyűlés eltörölte a földbirtok tulajdonjogi helyzetében levő különbségeket; elrendelték, hogy a külvárosi telkek birtokosai azokat •-ölenként 1 pengő forintért megválthatják s nékik a telek minden .8 •-öle után 300 •-öl házutáni földet kell osztani a belső legelő legjobb minőségű részén, és debreceni lakosok között ez szabad adás-vevés tárgyát képezheti. Kimondotta a közgyűlés azt is, hogy az 1774-ben birtokba vett házutáni földeket a háztól el lehet idegeníteni és hogy a béresföldekből minden helyben lakó háztulajdonos kaphat. Az egy-egy polgár által bírható földnek 16 nyilasban való maximálását is megszüntették.

24 A fenti rendelkezések azonban az utóbbi kivételével nem valósulhattak meg s a tervezet nem is kívánta mindenki számára a korlátlan polgári földtulajdont megteremteni csupán a lakosság szélesebb körére terjesztette volna ki a határban való részesülés jogát. é in. A földbirtok kötöttségének 1848-as feloldása bár általánosan nem ment át az életbe, mégis több olyan eladás történt, ahol a házutáni földet a háztól elkülönítve adták el. 1868-ban ugyanis a város elrendelte, hogy ezeket a földeket a fundustól elidegeníteni nem lehet s az 1848. évi feloldó határozatot úgy említi, mint ami soha életbe nem lépett.

25 Ezt az 1868-i rendelkezést módosították 1876-ban úgy, hogy a házutáni földeket háztulajdonosok egymás között a háztól elkülönítve is szabadon adhatták és vehették.

26 A század végén, különösen 1891-től sűrűn támadták a birtokszerzésnek az összes még meglevő korlátait. így törölte a közgyűlés 1893-ban a házutáni földek telekkönyveiből az 1868-i és 1876-i korlátozó bejegyzéseket.

27 Több mint száz esztendő telt el tehát a házutáni földeknek 1774-beli rendezése után, amíg a polgári magántulajdon a földbirtoklásában megteremtődött — nem számítva az 1848. évi elvi rendelkezést, ami különben sem egyenlő mértékben kívánta feloldani a földre vonatkozó háromszázados kötöttségeketA béresföldek sorsában már 1854-ben jelentős változás történt. Ekkor ugyanis az 1818-ban alzálogba vett földeket birtokosaik örökre megválthatták a várostól. Az addigi zálogelőleget beszámították és ezen kívül minden 9000 •-öles tanyanyilas után 300 Ft és minden 3600 •-öles 37