A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Módy György: Földtulajdon Debrecenben a XVI–XIX. században

alapjait. Debrecenben az egyéni mezőgazdasági földtulajdont ez a több évi munkát igénybe vevő nagyszabású reform teremtette meg. Rendelkezéseinek jó része még a XIX. sz. utolsó harmadába is érvényben volt.

12 Äz 1774-i rendezés a szántóföldeken véget vetett a földközösségi használati formának. A házutáni földek újraosztását megszüntették, és azokat a belső, házas-telekkel bíró polgároknak „örök tulajdonul" adták. A. házutáni földek végleges szétosztásának okai közül a bizottság munkálatairól vezetett jegyzőkönyv a leginkább azt hangsúlyozza, hogy az időnkénti újraosztások során mind több és nagyobb aránytalanság és egyenlőtlenség keletkezett. Az új s most már véglegesnek tekintett elosztásnál a belső telek terjedelmét és az adó nagyságát vették alapul. Minden belvárosi házzal rendelkező polgárnak a belső telek minden 8 Q-öle után 300 Q-öl föld járt. A nyilas mértékét is ekkor állapították meg 9000 TJ-ölben. Külvárosi háztulajdonosok, valamint lakók nem kaphattak földet. A házutáni földek végleges kiosztásának adminisztrációját végző tízházgazdák figyelmét különösen felhívták arra, hogy az utca- és házsorrendben történő elosztásból ki ne hagyjanak valakit, aki a polgárok összeírásában szerepel. Gondot fordítottak arra is, hogy a föld egy tagban kerüljön a polgár kezére. Az 1774-i rendelkezések engedélyt adtak arra is, hogy a birtokosok a most már véglegesen birtokukba került földeken tanyaépületeket építsenek, de szárnyasok, sertés, valamint nyáron tehén tartását itt nem engedték meg.

13 A házutáni földekre vonatkozó fentebb ismertetett rendelkezések bár megteremtették az egyéni földtulajdont, még sem jelentették azt, hogy ezek a földek kapitalista értelemben vett korlátlan magántulajdonná váltak. Megtiltották ugyanis a kiosztott földeknek a belső házastelektől való elidegenítését, elcserélését — még zálogjogon is —, csupán az évenkénti bérbeadást engedték meg.

14 A Forgách-féle királyi commissio a. házutáni földek végleges kiosztása mellett fontos rendelkezéseket hozott a béresföldek használata és birtoklása terén is. Ekkor készítik el a béresföldek pontos birtokkönyveit és elrendelték, hogy ilyen földekből csak háztulajdonos, okleveles polgárok részesedhetnek, de azok közül is csak azok, akik gazdálkodással foglalkoznak.

15 A béresföldekben való részvétel alapja az igavonó jószág tényleges birtoklása, azzal való szolgálat. Akinek az adója 10 forinton alul maradt s igavonó jószágja sem volt, az nem kaphatott tanyaföldet. 10 forinton felül minden 10 forint adó után 1 nyilas föld járt, hiába volt valakinek 50 forint az adója, ha nem volt jószágja, egyáltalán nem kapott földet. Viszont 10—50 forintig terjedő adó után, ahány pár járó marhája volt a polgárnak, annyiszor 1 nyilast kaphatott és minden 8 gulyabeli marha vagy ménesbeli ló után is járt 1 nyilas. Az 50-en felüli jószágokat a föld kiosztásánál nem számították be. Akinek csak fejőstehene volt, az nem kaphatott béresföldet. 6 gulyabeli marha vagy ménesbeli ló mellett azonban a fejőstehén két jószággal ért fel és kijárt az 1 nyilas föld. Egy nyilas volt különben a béresföldeken a minimum, és már ebben a korban gyakorlattá vált az, hogy 16 nyilasnál többet senki sem kaphatott, akármennyi is volt az adója. A béresföldek birtoklásának idejét 7 esztendőben állapították meg, és előírták, hogy a cenzust, mely előbb holdanként 45 majd 30 krajcár volt, mindenki pontosan Szent Mihály napjáig fizesse be.

16 A béresfölde2* 85