A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Nagy János: Tóth Árpád diákkori beszédei

Tóth Árpád diákkori beszédei

1 Tóth Árpád 1896—1904 között a debreceni Állami Főreáliskolának — a mai debreceni Fazekas Mihály Gimnázium elődjének — a tanulója volt. Utolsó gimnázimi évében — az 1903/04-es tanévben — a Petőfi Önképzőkör elnökévé választották. Ebben a tisztségében többször beszélt ifjúsági ünnepélyeken, megemlékezéseken. Négy beszéd szövege ránk maradt. (Mind a négyet említi és háromból részleteket is közöl Kardos László Tóth Árpádról írott monográfiájában, Bp., 1955, 15—17., 408. — L. még a Déri Múzeum 1948—56. évi Évkönyvének a Tóth Árpád Irodalmi Múzeumról szóló ismertetését, 149—159.) E beszédek hírt adnak a századforduló iskolájának eszmei, irodalmi és nyelvi neveléséről, az önképzőkörök életéről, a prózaíró Tóth Árpád szárnypróbálgatásairól. Önképzőköri székfoglaló beszéde sok szempontból tanulságos. Világosan mutatja, hogy az Önképzőkörnek a mainál sokkal nagyobb jelentősége volt az ifjúság életében, nevelésében. Az önképzőkör elnöke jól ismeri az ifjúság lelki világai. Tudja, hogy határtalan munkakedv, hősiességre törekvés jellemzi őket. ( Az ifjúi kornak sajátja a forrongás, a szívnek hevesebb dobogása, a vérnek gyorsabb lüktetése, de ezt ne az átkos egymást meg nem értésre pazaroljuk, hanem nemes szándékok végrehajtására használjuk fel".) Petőfit, a szabadság lantosát állítja eszményképül társai elé. Van ebben az ifjúságban tekintélytisztelet is; tudja és meg is vallja Tóth Árpád, hogy az önképzőkör tanárelnökének — Kardos Albertnek — segítsége nélkül nem tudnának eredményes munkát végezni. Emlékeztet ez a beszéd a korabeli állami iskolákban folyó vallás-erkölcsi nevelésre is. Az október hatodiki ünnepségen mondott megnyitó beszéde helyes szemléletű hagyományápolásról tanúskodik. Nem önmagáért kell idézni, ünnepelni a múltat, hanem a jelen tanításáért. Mire tanít október hatodika? Az ifjú számára a legszentebb életcél: a hazáért élni, a hazát szolgálni, ha kell, élete feláldozásával is. ,,Ünnepeljük őket úgy, hogy az a fenséges eszme, a melyért ők küzdtek: a magyar szabadság, hevítse a mi szívünket is!" A Deák Ferenc tiszteletére rendezett ünnepségen tartott beszédén „megérzik a régi iskola kiegyezéses ideológiája és stílusa, de megérzik a fiatal diák lelkes érdekeltsége, finom fogékonysága is." (Kardos László: 1 Kiadatlanok. 218