A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Beke Albert: A „Nyugat” debreceni kapcsolataihoz

Nagy Zoltánnak, hogy: „Ignotus óriási tósztot mondott, melyben borzasztó finoman orrba boxolta Kardosékat, akik a helyi lapba azt írták volt, hogy szívesen fogadják a nyugatistákat, bár excentrikusak is és bár nem jelenti ez a szíves fogadás azt, mintha azonosítanák magukat a Nyugat programjával." S a helyzetre nagyon jellemzően, még hozzáteszi: „Igazis! A Royalbeli vacsorán K. dr. felköszöntötte Osvátot, ami szép volt tőle, de azért ő mégis egy ravasz..." íme, ilyen légkör fogadta a „Nyugat"-ot 1909-ben a debreceni hivatalos irodalom részéről, s ezek után az ember joggal kíváncsi, vajon hogy fogadta az új irodalom képviselőit másnap délelőtt maga a közönség? Egyébként a vacsora után még egy derűs kis epizód iktatódik közbe: a jelenlevők a „Csarnok" vendégei voltak,: „ahol megpezsgőztettek bennünket — olvassuk Tóth Árpád előbbi levelében —, s a pezsgőzés hatása alatt 1. Ady udvarolni kezdett Vándor Ivánnak (ez egy nő), 2. Osvát udvarolni kezdett Hajósnénak (ez egy nagyon szép nő), 3. én udvarolni kezdtem Móricz Pálnak (ez egy szép szerkesztő). Azután brúdert ivott velem Móricz Pál és Oláh Gábor". II. A matiné — ami, mint Móricz leveléből kiderült, eredetileg is annak volt szánva, és nem felolvasó estnek, ahogy Kardos Pál írja — 24-én délelőtt zajlott le, s mint a nyugatalan nemzedék nyugtalan fiaihoz, és az „új idők új dalaihoz" illett, nem a Csokonai Kör szokásos helyiségeiben — az ősi Református Kollégium dísztermében vagy a városháza tanácstermében —, hanem az előbb említett Royal-szálloda éttermében. S ez természetesen fokozta az újdonság ingerét, hiszen: „ez a terem —ahogy a későbbi évekből 4 Kardos Pál visszaemlékszik rá — tükrös falaival, világos színű, élénken díszített faburkolatával sokkal inkább táncterem, mulatóhelyiség voll. mint előadóterem." Lehet, hogy a város egészen másfajta matinékhoz szokott intelligenciáját ez is megbotránkoztatta, de „legalább új volt és szokatlan." Milyen volt maga műsor? Ignotus „szellemes szónoknak, Móricz Zsigmond a legjobb ízű felolvasónak bizonyult. A hatalmas mellből kijövő nyájas hang, a falu duhajságából mit sem eláruló szelíd arcvonások" azonnal megnyerték a közönség tetszését; s megnyerték azért is, mert Móricz a „Márkus" с — a Hét krajcárban már megjelent — novelláját olvasta fel, mely tudvalevően egy magát leleményes módon nyugdíjazó vén debreceni harangozóról szól. A hallgatóság tehát meg lehetett elégedve, hiszen a városa történetéből vett novellát bóknak és figyelmességnek is érezhette, s ezzel az író egy kicsit a közönség hiúságát is meglegyezte. Tóth Árpád eredetileg hét verset olvasott volna fel, sorrendben a követlkezőket: A parkban, Kisvendéglőben, Szobák, Látomás, Tavaszi holdtölte, Esti szonett és Őszi alkonyat. Tényleges felolvasásra azonban csak az első négy került, mert mint barátjának bevallja: „nem a leglázasabban tapsoltak" s ezért „a továbbiak zsebben maradtak". A verseket Osvát Ernő válogatta ki, meg kell adni: finom érzékkel, hiszen mindegyik „igazi" Tóth Árpád-vers. A hallgatóság tetszését a „Kisvendéglőben" nyerte meg leginkább; a költő szerint is „ezt tapsolták legjobban". Mi volt ennek a mérsékelt tetszésének az oka? Nem kell isten-tüdja miféle mélyebb és 212